Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az „utca embere” és az unió

2017.10.20

Az európai  integrációs  folyamatok alakulását bibliai nyelven szólván „látta isten, hogy minden, amit alkotott jó” alapon a bővülés és az együttműködés további elmélyülése jellemzi a szervezet kialakulása óta.

Az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK, angolul European Coal and Steel Community, ECSC) más néven Montánunió egy 1951-ben alapított nemzetközi szervezet volt, amit 6 állam: Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia hozott létre az acél- és szénkészletek kezelésére a tagállamok területén a hidegháború alatt. Az ESZAK volt az első szupranacionális elven létrehozott szervezet.  A szervezet 1952 és 2002 között működött.

Az ESZAK lett az Európai Gazdasági Közösség (később Európai Közösség), és az Európai Unió alapja. Politikai szerepén túl fontos gazdasági előnyökkel is járt, mivel az 1940-es50-es években a megnövekedett igények miatt mindkét fontos ipari alapanyagból hiány keletkezett és az együttműködés keretein belül lehetőség nyílt a készletek koordinált felhasználására.

Az ESZAK pedig innováció volt a maga módján, részint az elveit tekintve társadalmi és gazdasági megoldásaiban,  részint a konkrét együttműködési formát tekintve.

A média természetesen foglalkozott vele, hír volt, tehát eljutott ez az információ sok emberhez.

De ez az utca emberét valószínűleg nem érintette mélyebben, mással volt elfoglalva. A második világháború ugyan lezárult, nyomasztó élményként hagyta maga után a hidegháborús szellemiséget és különösen az atomháború lehetőségét, azzal együtt, hogy az 50-es, 60-as évtized  néhány meghatározó európai országban a gyors gazdasági növekedés és a széles tömegek számára is észrevehető anyagi gyarapodás időszaka volt.

A Római szerződés aláírása 1957-ben már jelentős hír értékkel bírt, megvannak a hiradó felvételek is,  már valószínűleg nagyobb tömegeket érdekelt és érintett meg, de ezzel együtt az Európai Gazdasági Közösség létrehozása elsősorban a kormányzatoknak és a vállalkozásoknak adott feladatot, ez utóbbiaknak lehetőségeket is. Viszont mivel meghirdette a munkaerő szabad áramlását is, így az egyénekre is hatással volt, mint potenciális munkavállalókat  érintette.  Mind a határmenti munkavállalás, mind az esetleg hosszabb időszakot felölelő munkavállalás már nagyobb tömegeknek jelentett napi lehetőséget. A letelepedés szabadsága pedig lassan elérte több ember számára is az ingerküszöböt. A munkavállalás bővülése különösen a dél-európai országok csatlakozásával vált jelentőssé, de egyúttal kitűnt, hogy nem kezelhetetlen és menedzselhetetlen a feladat sem az egyes államok, sem az egész közösség szintjén.

 

Ugyanakkor az európai integrációs folyamatban nagy tömegeket, minden állampolgárt érintő intézkedésekre még várni kellett közel 40 évet. Ezek  közül kettőt kell kiemelni:

  1. Az euró bevezetése

Történelmileg erős valutának Európában hagyományosan a német márka, a svájci frank és talán még az angol font számított. A többi európai valuta- különösen néhány nagy meghatározó gazdaságban a polgárok szemében is gyenge és kiszámíthatatlan volt, többször  pénz cserékre és gyakori korrekciókra került sor. Például említhetjük az olasz líra több nullás pénzérméit és bankjegyeit, a régi francia frank és új frank és ezek átszámíthatóságának problémáit, azt, hogy a spanyol peseta ingadozásai milyen terhet róttak a lakosságra. Nem a matematika oktatás gyengeségét jelzi, hanem az emberi természetből adódik, hogy a legtöbben és különösen az idősebbek nehezen birkóznak meg a száznál (vagy inkább csak a húsznál) nagyobb számokkal, nehezen számolgatnak vele, a változó bankjegyek szintén sok elnézést váltanak ki, összekeverik a különféle bankjegyeket, stb. Nagy úr a megszokás is. A hétköznapi élet átláthatósága és tervezhetősége is emberi szempont. Ezek mind kisléptékű szempontok, de nem elhanyagolhatóak.  Az euro bevezetésekor a legtöbb országban a stabil gazdasági és pénzügyi keretek, a kiscímletű és áttekinthető  bankjegyek a kezdeti problémák után a lakosság széles tömegeinek egyetértésével és támogatásával találkoztak. Követhetőek és összehasonlíthatóak az árak a bérek, a megtakarítások és a hozamok. Az euronak – ejtsék akárhogy is – ma nincs alternatívája, nem hiszem, hogy nosztalgiával gondol bárki is a millió lírásokra, a régi és új frankra, stb.

Az euro gyakorlatilag még azokban az országokban is fizetőeszköz, ahol nem az a hivatalos fizetőeszköz. Nálunk is minden nagyobb boltban ki van írva, hogy mennyiért számolják át az eurót.

 

  1. A határátlépés –Schengen megkönnyítése, az átjárható határok. Szűkebb körben 1995- ben aláírt egyezmény szintén széles tömegeket érintett. Látva az előnyöket, egyre bővülő ország kör csatlakozott az egyezményhez. Az egyezmény különválasztotta a rövid időtartamú és a hosszabb időtávú határátlépéseket valamint egy más állam területén való  a hosszabb tartózkodás feltételeit. Döntő módon megkönnyítette a rövid idejű határátlépéseket, ezzel hihetetlen módon megkönnyítette az idegenforgalmi célú utazásokat. Nem kell vízum és útlevél sem egy pár napos kiránduláshoz.

A Schengeni egyezmény működő képességéhez persze nagyban hozzájárul az intézmények összehangolt működése, az informatika és távközléstechnika gyors modernizációja. Távolról sem minden kontroll nélküli a rendszer, csak nem a 19. sz. technikával működik. Visszavonhatatlannak tűnik, hiszen az emberek javát szolgálja a hétköznapi praxis oldaláról. Ma már lehetetlen lenne visszaállítani a vám és határellenőrzéseket különösen turistaszezonban, hogy ismét órákig várjanak az államhatároknál.

 

Tehát : „látta isten, hogy minden, amit alkotott jó”