Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emberi tényezők és innovációs folyamatok

2022.02.14

Emberi tényezők és innovációs folyamatok

 

Az én szempontjaim elsősorban egy sajátos, bár korántsem lényegtelenebb szempontra fókuszálnak, az innovációs folyamatokra. Ezzel együtt, bár nem mélyedek el benne, azt a következő megjegyzést kell tennem. Itt elsősorban az innovációkra vonatkoztatható szempontokat emelném ki.

Az emberiség fejlődése mindig vonzotta a bölcselkedésre hajlamosakat. Fejlődik-e az emberiség, meghatározhatók az okai és az iránya?

Nem akarok filozófia mélységekbe emelkedni, de szükséges megjegyezni, hogy a 19. század elején Marx nevéhez köthető az egyik legmarkánsabb megállapítás, hogy a fejlődést alapvetően az un. termelőerők fejlődése határozza meg, amely elsősorban az ember (nem egyedek, hanem csoportok) és a termelőeszközök együttes és kölcsönhatásban lévő alakulása (bár Marx nem hangsúlyozta ezt) határozza meg. A történelmi fejlődést úgy fogta fel, mint amelyet egyfelől a „termelőerők”, vagyis az emberi munkaerő és az ember alkotásaként létrejövő termelési eszközök és technológia állandó fejlődése, illetve fejlődésének követelménye. A társadalmi forradalmat – ami nem mindig rövid távú folyamat, hirtelen, nagy változásokkal, hanem gyakran hosszabb időszakot felölelő periódus - pedig a termelőerők fejlődése kényszeríti ki. 

 

Ugyanakkor a „termelőerő”fogalma kibővült. Ma már sok tekintetben nemcsak a „tiszta” műszaki eredményeket tekintik innovációnak, hanem a termelést segítő gyártásszervezési folyamatokat is.

 

Az innovációra, mint sajátos emberi tevékenységre vonatkozóan tett korábbi észrevételem tehát túlmegy azon a szemléleten, hogy a termelőerők fejlődése határoz meg mindent.A fejlődést az ember és az emberi tevékenységek többsége (összessége) határozza meg, ámbár igen jelentős szerepe volt és van a termelőeszközök fejlődésnek. Történészek és régészek gyakran éppen egyes technológiák, eszközök megjelenéséhez kapcsolják a változást: bronzkorból vaskor, kerék feltalálása, malom és hát a gőzgép illetve az atom a markáns időjelzők.

Tehát sorban:

  1. Maga az ember fejlődik-e?
  • mint biológiai képződmény (kreatúra), valamelyest, a jobb táplálkozási és életkörülmények miatt valószínű, de az is valószínű, hogy a képződmény jellege miatt ez a fizikai fejlődés behatárolt. Nem lesz 220 cm az átlagmagasság, nem igazán tudja legyűrni a gravitáció hiányát, stb. Fizikailag némileg nagyobb lett, de ma már látszanak a korlátok. Ez a biológiai képződmény (konstrukció) valószínűleg már elérte a lehetőségei határait a mai ember magasságát, súlyát alapul véve.
  • Fizikai teljesítményben – különös tekintettel a sportra – jelentős fejlődés mutatható ki, de korlátok lesznek. Ugyanakkor maga a sport is innoválódik, új ágak alakulnak és a technikai is fejlődik.
  • Élettartamban persze óriásit nőtt az emberiség átlaga, de valószínűleg az örökélet „feltalálása” még kis időt várat magára.

 

  • egyúttal szellemi képződmény is, tehát fejlődik-e az agyi kapacitása, stb. Biológusok kimutatják, hogy a kutya éppen az emberrel való együttélése kapcsán, meg a tenyésztési tevékenység kapcsán, valószínűleg fejlődött. Ugyanakkor az embernél ez ennyire egyértelműen nem mutatható ki, valószínű az is, egy 4-5000 évvel korábban élt és működött ember szellemi kapacitása nem biztos, hogy lényegesen elmarad a mai emberétől.
  • van egy magyar mondás elsősorban a felnőttképzési, rövid továbbképzési akciókra vonatkoztatva: „fejtágítás”. Azt nyilván kutatják, hogy az ember feje „tágul”-e, azaz bővül-e az agyállomány, milyen irányban fejlődik. De a valóság az, hogy már 3-4000 ezer évvel ezelőtt is éltek nagyon is jó agykapacitású emberek.

 

  • például: én személy szerint hiába szemeznék egy hernyóval életem végéig, sohasem jönnék rá, hogyan lesz ebből selyem sál. Nem tartom valószínűnek, hogy feltaláljam a kereket, stb. Őszintén, még a csillagok állását sem tudnám évtizedekig követni és figyelni. De elképzelhető, hogy az ember szellemi kapacitása is változik, erre külön vizsgálatok szükségesek. De a szellemi tevékenység változását éppen a sajátos emberi tevékenységek: művészet, stb. révén nyomon lehet követni. Ezért is szükséges egy a műszaki területeknél  tágabb értelmezése az innovációs folyamatoknak.
  • Az általános emberi képességek mellett az innovációs folyamatoknál kiemelkedő szerepe van a megismerési, kutatási képességnek, hajlandóságnak.  Már az egyszerű biológiai lénynek is a fennmaradása érdekében meg kell ismernie a környezetét, sőt egy kissé bonyolultabb élőlénynek már tenni is kell, hogy a környezetéről tájékozódjon, arról minél több információt begyűjtsön és feldolgozza, felhasználja azokat. Sőt, talán nem túlzás, hogy még bizonyos „előrejelzésre” is képesnek kell lennie: jobbra ugrik a gazella vagy balra, ettől függ az oroszlán vacsorája, az időjárás előrejelzés szintén megvan és működik számos állatban, sőt még az emberben is. Tehát az információ keresési – feldolgozási - kutatási képesség az embernél a gyökerekig visszavezethető, messziről jövő lehetőség.

 

Szellemileg vélhetően egy kb. 4-5000 éve élt emberben már benne voltak olyan lehetőségek is, amelyek esetleg csak később váltak nyilvánvalóvá. Az ember gyalogos maximális sebessége 40 km/óra, 10 másodpercig tartva ezt a tempót. Viszont gondoljunk csak arra, hogy egy átlag ember (átlagos emberek kapnak jogosítványt) gépkocsit vezetve 120-130 km/órás sebességig

  • mindenképpen, de még 150-160 km/órás sebességig is biztos felfogó és cselekvő képességgel rendelkezik. Egy rendkívüli adottságokkal bíró gépkocsivezető (versenyző) még 300 – 350 km/órás-s sebességig is felfogó- és cselekvőképes. Nem beszélve a különlegesekről, akik a hangsebességnél esetleg többszörösénél is működő képesek. Hogy az emberi agynak ez az adottsága kiderüljön, fel kellett találni a gépkocsit, a sugárhajtású repülőgépet. Tehát még lehetnek ilyen technika függő” adottságai az embernek is, amely még kevéssé ismertek vagy kiaknázottak. Ezen belül elsősorban a kreatív tényezők lehetnek érdekesek.

 

 

  1. A tágan vett  innovációs folyamatok szempontjából kiemelt jelentősége van meghatározott emberi képességeknek. Ilyen emberi képességekre  és  adottságokra kell gondolni, mint a környezet megismerésének a képessége, a környezet megváltoztatásának a képessége, azaz a kreativitásra való képesség. Ezeket a sajátos szellemi adottságokat és képességeket lehet egyed szinten és csoport szinten áttekinteni. A tágan vett innovációs folyamatok szempontjából kiemelt jelentősége van a megismerési, kutatási képességnek. Ez az emberi faj veleszületett és ugyanakkor a korábbi fejlődési fázisokból áthozott tulajdonsága.

 

  1.  
  • Az emberi kreativitásnak nincs egységes mutatószáma, intelligencia hányadosokkal már valamelyest lehet közelíteni, de az általános okosság csak egy faktor ahhoz, hogy valaki feltaláljon vagy kitaláljon valamit, innovatör legyen
  • Az egyedi különbségek jelentős mértékben még a fajfennmaradás logikáját követik: akár csoportos szinten, akár egyedileg. A többség követő magatartást tanúsít. A tömegpszichológiát vizsgálók szerint még az arányokat is meg lehet határozni a 75%  a követő,  25% a kétkedő. Ez a réteg az szerintem az újításra képes réteg, ugyanis éppen a túlélés szempontjából az is szükséges, hogy megfelelő számban legyenek olyanok, akik hogy felismerik a változtatás szükségességét is.
  • A megújításra képes és azt menedzselni is képes egyedek azonosítása, kiválasztása nem egyszerű dolog. Nem ismerjük a kiválasztás folyamatát, hogy a piramis építésen ki tudott csak követ hordani, ki lett irányító és kitalálta ki a konstrukciót. Lényegében csak a kötelező és általános oktatási rendszerek bevezetése óta van arra mód és lehetőség, hogy lényegesen és ténylegesen irányítsuk ezeket a kiválasztódási folyamatokat.
  • Ugyanakkor a történelem folyamán valahogy mindig is voltak, akik valamilyen úton-módon kiválasztódtak. De eddig nem tudtuk még azonosítani teljes mértékben ezt a folyamatot. Az irodalomban az un családregények próbálják ezt a folyamatot vázolni. Egyetlen példát hozok: a Bach családét.

 

A család – hála a 18. században is már akkor jól működő nyilvántartási rendszernek – első jelentős tagja Bach édesapja volt, aki már maga is a zeneművészetben tevékenykedett. Nyolcadik szülött fia Johann Sebastian viszont – több testvérével egyetemben szintén a zeneművészetben tevékenykedett, - azonban a zene megújítója és új alapokra helyezője Sebastian Bach lett. Sebastian Bach Számos gyermeke közül többen szintén zenei pályán mozogtak, de már nem érték el az apai szintet. A 20. században –annak ellenére – hogy a nyilvántartási rendszer csak javult – már a Bach család leszármazottai közül senki sem azonosítható, és nem kötődik a zenéhez. Kihunyt a gén, eliminálódott.

Bach fiaival a híres család muzsikusai elapadtak. Johann Sebastian Bach utolsó, egyenes ági férfi leszármazottja Wilhelm Friedrich Ernst Bach (1759-1845) volt. A meiningeni és az ohrdrufí Bach-ág ma is létezik, s 1937-ben jött létre a Bach’ser Familienverband für Thüringen - a Bach Családi Tárasaság Türingiáért. Hivatásos zenész azonban egy sincs a 20. századi Bachok között

 

 

Amúgy hasonló családi karriereket fel lehet sorakoztatni, és szinte szabályként kell elkönyvelni, hogy egy-egy kiugró és speciális genetikai adottságú ember leszármazottai körében már nem feltétlenül jellemző az adottság. Ennek a feladványnak a megoldása még a genetikusokra vár.

 

  • Ugyanakkor éppen a véletlenszerűségnek, a nehezen meghatározhatóságnak következtében az egyéni kreativitás mindig lehetőség marad az innovációs folyamat egészében is. Egyéni ötletek, egyéni megoldások, egyéni zsenialitás mindig megmarad. Példaként hozom fel Magyarországról a Rubik- kockát, ami egyéni találmány volt, vagy például azt a kis újítást, amit egy tüntetésen alkalmaztak, hogy a jelenlevők a mobil telefonjukkal világítsanak. Nyilván más újításokat is lehet hozni más országokból, ahol az egyéni út döntő. És hát feltételezhető, hogy garázsok mindig lesznek.
  • Sok mindenre majd a gyorsan fejlődő genetikai kutatások és pszichológia kutatások adhatnak egzaktabb választ. Azonban gondoljunk csak arra, hogy egy speciális gondolkodási és szellemi tevékenységre alkalmas „zseni” milyen véletlenszerűen tűnik fel, majd már a képesség egy vagy két generáción belül el is tűnik.
  1. Csoport hatás:

 

Míg az egyedi előrejelzés nehezen azonosítható, addig a csoport nem: értsünk ez alatt jól meghatározott és körülírható csoportokat, például országokat, régiókat, településeket vagy azok halmazát. A társadalmi csoport szintű kreativitás ezzel szemben különösen a modernebb társadalmakban valójában megközelíthető valamilyen szinten. Szemmel látszik, hogy vannak kreatívabb társadalmak (országok, régiók, településkategóriák) és kevésbé kreatívak, ezek a különbségek ország szinten és regionális szinten, sőt valamelyest még település nagysági szinten is mérhetők, kimutathatók lennének

 

  • Az 4-5 000 ezer évvel ezelőtti társadalmaknak már alapvető feladata és funkciója volt, hogy kutassanak, elméleti alapra helyezzék a tudást, és hát ha lehet, előre lássanak.: asztrológiai megfigyeléseket végeztek,az eredményeket rögzítették, és ezek egyúttal némiképp előrejelzésre is alkalmasak voltak, stb.

 

  • Már valójában a korai társadalmakban is megvolt a különbség az innovációs hajlandóságban: földrajzilag körülhatárolható, hogy hol volt olyan a társadalmi összhatás, hogy értékeljék, kiváltsák a kezdeményező készséget a mélyebb megismerésre és az esetleges újításra. Földrajzilag szerintem a változó környezeti feltételek között működő társadalmak azok, amelyeknek nagyobb a hajlandósága arra, hogy – éppen az alkalmazkodás miatt – újdonságokat izzadjanak ki.

 

  • Biztonsággal meg lehet állapítani, hogy bizony vannak különbségek a kisebb-nagyobb közösségek között (szociális közösségek, regionális vagy éppen országok között), amit meghatároz, hogy nemcsak képességekben, de a lehetőségekben, a neveltetésben, szocializációban és a társadalmi közegben is vannak különbségek. Ez a megállapítás vonatkozik nemcsak egy „általános kreativitásra”, de jellegzetességekre, speciális adottságokra is, mint a zenei tehetség, művészi tehetség, amelyek az általános intelligencián túl bizonyos sajátos képességek meglétét is feltételezik.
  • További tényező, hogy a „termelőerők” fejlődésével maga a kutatás is professzionalizálódott, tömeges és mérhető tevékenységgé továbbá iparszerűvé vált. Egyedileg is lehet nagyot, önállót alkotni, azonban az innovációs folyamatok fő csapása a csoportos, iparszerűen szervezett és  piacorientált tevékenység lett, amely számos ember, főképpen magas kvalifikációjú személy szisztematikus együttműködésén alapul és további tényezője, igen nagy pénzügyi eszközöket feltételez és vonz.
  •  A kutatási tevékenységet és annak eredményességét mérik, összehasonlítják, stb. Nemzetközi és többé-kevésbé egységesített adatbázisok könnyítik meg a folyamatok elemzését.

 

  • Nevezetesen konkretizálva, az Európai Unió az un K+F folyamatokat mérő, elemző adatsorai kibővültek a digitalizációra vonatkozó adatgyűjtéssel. Például: az Európai Unióban 2020-ban 1,89 millió főt azonosítottak a kutatási szektorban, teljes munkaidősként alkalmazva, 546 ezerrel többet, mint 10 évvel korábban. Ez jelzi az ágazat dinamikáját is. Görögországban, Magyarországon és Lengyelországban megduplázódott a főállású kutatók száma ezen tíz év alatt. (pontosan 41 800, 42 000 illetve 124 400 főt jelentett ezekben az országokban az állomány).

 

  • Nem kerülne különösebb fáradtságba, ha más kutatási területen dolgozókat is számba vennének.

 

 

 

II. Lesz-e az oroszlánnak vacsorája?

 

Előre tudja-e jelezni, hogy merre ugrik a gazella? Valamelyest, valamilyen szinten a fejlettebb élőlények többsége rendelkezik bizonyos fajta előrejelző képességgel a környezetére vonatkozóan, Megérzi, ha változik az időjárás és annak megfelelően cselekszik, megérzi, ha szörnyűséges katasztrófák közelednek (földrengés, vulkánkitörés). Erre némileg még az ember is képes. De, amint a csillagászati megfigyeléseit kőbe rögzítette, az rámutat arra, hogy a szimpla fizikai megérzésnél már a korai emberi társadalmakban is további igény lépett fel az előrelátás illetően. A társadalmak bonyolódásával ez az igény erősödött, hiszen sor került hivatásos előrelátók alkalmazására. A tervezés mint tevékenység szintén fejlődött, a bölcs és józan előrelátás szükségessége életre hívta a fenyegető katasztrófák előrelátásnak a szükségességét, (ez az igény már az ókori építkezéseknél is nyilvánvaló volt), de a 19. század elejére, közepére már továbbléptek, a katasztrófák megelőzésén túl már az emberi környezetet is előrelátással másították, alakították. A város tervek mellett gazdasági tervek és a népesség életét és boldogulását befolyásoló terveket is kialakításra kerültek és működtek.

A csúcsot természetesen az jelentette, mikor kikiáltották, hogy egy-egy országban folyó csaknem minden tevékenységet bölcs előrelátás alapján meg kell tervezni, de ez csak néhány évtizedig működött. Ezzel egy időben számos tervezési – módszertani anyag került ezzel kapcsolatban kidolgozásra – matematikai – statisztikai módszerek bevonásával, tehát nem lehet azt állítani, hogy a tervezés, előrelátás nem lenne tudományosan megalapozva. De hiányérzet azért adódik a tervezéssel kapcsolatban.

A matematikai – statisztikai módszerek többsége valószínűségekkel számol, amelyek eleve rejtenek bizonyos kock

Két dolog biztos az innováció folyamatokat illetően. Az innovációs folyamatok emberi meghatározottsága alapvetően két dologra vezethető vissza: van az emberi racionalitás, az ember gyakran gyökerekig visszavezethető ésszerűségi törekvése, és van amit igen nehezen azonosíthatunk, az intuíció.  Az általános emberi racionalitás az, amely alapján az innovációk többsége széles körben elfogadható hanem is minden, de a legtöbb ember számára. Gondoljunk pl. az öltözködés lecsiszolódására vagy a modern telekommunikáció óriási sikerére, a mobiltelefonra, hiszen kapcsolatot teremteni-tartani más emberekkel elemi szükség,vagy a közlekedési eszközök fejlődésre, amely a minden emberben meglévő megismerési vágyat lehetővé tette és teszi. Ez mind eredendő emberi racionalitás. Az érzelmi viszonyulás is hasonló némiképp, hiába más kultúrájú személyt látunk, látjuk, hogy szereti a gyerekét, értjük, hogy jó ízű ételt eszik, stb. Tehát az innováció fejlődésének fő csapásiránya mindig is ilyen tágabban értelmezett emberi racionalitás és érzés által meghatározott lesz.

Itt csak ismételni tudom, valójában mit is értek emberi racionalitáson, az „Innováció és matematika” című cikkben írtakkal összhangban. Az egyes ember szintjén az emberi racionalitás három (vagy még tágabban értelmezve négy) rétegű, egymással összefüggésben, bonyolult kapcsolódásban lévő halmaz. Valójában képzett kutató pszichológusok feladata ezeket az összefüggéseket pontosan tisztázni.

Úgymint:

  • gondolkodási folyamat
  • érzelmi reakciók (legalább két típus)
  • nem tudatosuló hatások

 Ez az egyéni szint, ehhez járul még egy tágabb kör:

  • az adott időszak társadalmi környezete, beleértve az elvárásokat, továbbá a szűkebb-tágabb földrajzi környezetet  is
  • Vannak nem jól látható, esetleg öröklött késztetések, tulajdonságok, amik realizálódnak (vagy nem) az adott környezetben

Ez tehát több jól elhatárolható szint, amelyek azonban szoros összefüggésben és bonyolult kapcsolatrendszerben vannak. Bizonyosak statisztikai jellemzőkkel megadhatók nagy vonalakban az egyes tömbök jellemzői, sőt modellezhetők a közöttük levő kapcsolatrendszer is.

Konkrét példát hozva. Az egyén szeretné magát hosszú távra megörökíteni (állatvilágba ezt a késztetést nem ismerjük még)  a cselekedeteivel, ennek fizikai megvalósulásával és  a maga testi mivoltában. Az embert persze az arca jeleníti meg a legjobban. Ezen a vonalon haladva , már a római császárok szobor arcmásait is megvannak, valószínűleg többé-kevésbé élethűen. Ez a festészet kialakulásával, a pontos és valósághű, maradandó festészeti megoldások kialakulásával egyre több ember számára elérhetővé vált, hogy legalább az arcképét megörökítesse. A 19. század közepére kialakult a fotográfia és ennek gyors műszaki és technikai fejlődése lehetővé tette, hogy mind több ember, még a kevésbé tehetősek is megörökítessék magukat. A technikai fejlődés együtt járt a térbeli, ezen belül is települési szintű terjedéssel. A huszadik század elejére 5-8000 ezres lakosú kisvárosi szinten volt fotográfus, aki szakértő módon állított elő egyedi és csoportos képeket, üzletággá vált ez a tevékenység. A települési  elérhetőségi viszonyok lehetővé tették hogy egy más emberi tevékenység,- nevezetesen az igazgatási -, hogy a hivatalos okmányokat fényképekkel lássák el, így megújult a közigazgatás ezen ága. A bűnüldözésben is szerepet kapott a fényképes azonosítás. Azt viszont már át lehet tekinteni, hogy mely országok mikor vezették be ezket az intézkedéseket. Az „emberi vágyak” és a technika fejlődése kölcsönösen hatottak egymásra. Mára a digitális fényképezőgépek a mobil eszközökbe épített kamera hatalmas távlatokat nyitott az egyén számára is saját életének, az őt körülvevő környezetnek, az abban való történéseknek a bemutatására.

További adalék, hogy vannak még mélyebb késztetések, amelyek befolyásolják az innovációs folyamatok bonyolultságát. A megélhetési terület és annak megvédése, sőt ha lehetőség van rá a bővítése, még mélyebb gyökerű. Az embernél az innovációs folyamatok mozgatórugója volt mindig is ez a feladat. Ahhoz, hogy jó nyilat és nyílvesszőt, majd később jó ágyút, puskát, atombombát, drónt és egyéb hadi felszerelést állítsanak elő, szükséges a jó minőségű alapanyag, jó minőségű gép, sőt hozzáértő ember is. Sokáig érvényes volt az a nézet, hogy a hadiipar tulajdonképpen az innováció éllovasa, húzóereje. Ez a szempont máig megmaradt.

Ugyanakkor ma már vélelmezhető, hogy az űripar sőt a digitális iparág, nem különben az egészségipar is önálló és meghatározó tényezője az innovációs folyamatoknak, mondhatni motorjai, ami kis mértékű hangsúly váltást is jelenthet az emberiség gondolkodás módjában.

Az előbbiek szellemében és annak megfelelően megismétlem a korábban említetteket: az innovációs folyamatokat tágabban kell értelmezni, mert a fejlődés irányát nem lehet csak a műszaki eszköztár bővülésére alapozva értelmezni. Csak a teljes emberi tevékenység figyelembe vételével lehet előre látni és előre gondolkozni.

Tulajdonképpen próbáltam érzékeltetni, hogy mik azok, amik számszerűen is megragadhatók, elemezhetők, és mik azok, ahol még hézagokat kell pótolni. remélem, lesz  rá időm és energiám.

 

ázatokat.