Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Európa és az innováció

2022.02.22

Európa és az innováció

 

Európa népei számára az 1. számú stratégiai célkitűzés a kutatás, a technológiai fejlesztés és innováció erősítése.

 

Mintha az uniós tagállamok vizionálnák, látnák magukat kunyhóban lakni, rabláncon éjjel-nappal dolgozni, ahol a megszületett gyermekek egyharmada nem éri meg az 1 éves kort, stb.

 

Vitathatatlan, hogy történelmileg előfordult, hogy egy – egy régió lokomotívból csak második vagy harmadik kocsi lett, nagy történelmi távlatokban pedig hogy a fejlett régiók egy ideig lesüllyedtek, lefelé nivellálódtak, mert barbár hordák lepték el őket, bár akkor sem a nulláról kellett felvergődniük. Történelmileg mindenre van példa.

 

A 20. század közepéig elsősorban a hadiipart tartották a műszaki innováció zászlóshajójának, húzóágazatának. Aztán az űrkutatás szerepének kiemelkedésével, az informatika robbanásszerű elterjedésével ezek az ágazatok lettek a húzóágazatok és napjainkban ehhez felzárkózik az egészségipar. De mögöttük még számos ágazatban, agrárágazat, genetika, stb. gyors ütemű, gyakran önfenntartó pályán mozgó fejlődés zajlik. Nagyon széles sávban és terepen halad előre a megújulás, sajnos ezeknek a folyamatoknak egy közös vonásuk van, hogy szellemi erőforrás és ráfordítás igényesek, és nagy forrásvonzatuk van. Tehát a tőkeszegényebb országok nehezen bírják „szusszal”. Ezért tűnik, hogy Európa, mint olyan lemaradt a K+F versenyben, mert a csúcstechnológiák jelentős része már nem erről a kontinensről kerül ki. Nem szabad lebecsülni a követő alkalmazások, megoldásokat sem. Ehhez is kell ötletesség, sőt néha ehhez kell igazán. Hogy az űrrakéták  hőpajzsához kifejlesztett kerámia anyag háztartási tepsire is nagyon jó, ehhez is kell ötlet, találékonyság.

 

Másrészről meg kell jegyezni, hogy műszaki újdonságok mellett vannak nem műszaki jellegű innovációk is, pl. társadalmi vagy művészeti jellegű újdonságok, amiknek a kísérleti terepe és módszerek kidolgozása, tesztelése, elterjesztése is más körülményeket, feltételeket igényel. Személyesen úgy látom, hogy Európa szerepe az ilyen újdonságok „kiizzadásában” nem csökkent, a sokszínűség, a sokfajtaság, ami az európai kultúrát jellemzi a lehető legjobb kísérleti terep a társadalmi innovációkhoz. Néhány egyszerű példa:

  • történelmi távlatból: az 1960-as évek közepén óriási, több hullámban lezajló változást hozott 4 liverpooli fiatalember feltűnése, földindulásszerű  kulturális forradalmat kiváltva: öltözködés, magatartás, hétköznapi értékrend már 10 év múlva nem ugyanaz volt a világban, mint mielőtt színpadra léptek.
  • Franciaország: a multikulturális tolerancia határainak kijelölése. A fejkendő viselésének megtiltása egy a különböző kultúrák eltérő megoldásait ugyan figyelembe vevő, toleráns, de mégis a realitás talaján maradó együttélési normák „kiizzadásának” egyik állomása.

 

Végül, de nem utolsó sorban, van olyan innovációs  terület, ahol a fejlődés pályája, iránya, sebessége bemérhető, valószínűsíthető. Vélhetően az innovációs területek 80%-a ilyen. Vannak azonban – mindig is voltak – véletlenszerűen kitalált, feltalált dolgok is, sőt még a földrajzi allokáció sem jelezhető előre mindig. Bólyai a világ központoktól távol és elzárva jött rá, hogy a párhuzamosok nem mindig párhuzamosok. Bár hálózatban dolgozott, Gauss-szal levelezett.

 

Szerintem, ha klónoznánk egy 5-6000 évvel ezelőtti csecsemőt, vagy az őserdő legmélyéről szereznénk egy újszülöttet, és a mai Európában átlagos szokásos és átlagos nevelési és oktatási módszerekkel nevelnénk, akkor az ilyen véletlenszerűen elállított gyerekek 80%-ának biztosan rutinszerűen megtanítható a másodfokú egyenlet megoldása. Az ötödfokúnál már léphet fel szóródás. Az emberi értelem egyenletesen oszlik el a Földön kb. 5000 éve.

 

Gyakorlatilag egy nagyszerű hajnövesztőt bárhol, bárki ki tud kísérletezni a Földön.

 

De ezzel együtt nagy szellemi kapacitásokat és minél nagyobb forrást kell biztosítani Európában is az innovációs folyamatok elősegítésére. A 80% biztos újdonság eléréséhez ez elengedhetetlen.

 

 

 

 

További, enyhén  geopolitikai jellegű megfontolások

 

Magáról az un. regionális politikai meggondolásokról van szó. Hosszú időkre visszanyúló viták sora, hogy mi a területfejlesztési politika, vidékfejlesztés, település- és városfejlesztés és különösen mi ezek egymáshoz való kapcsolódása, alá - fölé rendeltsége és eszköztára. Most paradigma váltás következett be.

 

Az Európai Unió eddigi regionális politikája cizellált és kifinomult megoldásokat tartalmazott, azonban  kötöttségekkel kellet számolnia:

 

  • területi közigazgatási egységekhez kötődött
  • alapjáratban kihozta, hogy a területi különbségek gyakran (ha nem legtöbbször) etnikai-nemzetiségi problémákkal terheltek, fűszerezettek
  • ez utóbbi pedig belső politikai harcokat involvált
  • minden erőfeszítés ellenére kissé merev és sematikus volt, bizonyos egyediségek, konkrét problémák nehezen voltak kezelhetők
  • finanszírozás szempontjából is néha nehézkesnek tűnt
  • számos (szinte megszámlálhatatlan) program működött az adminisztratív határokhoz nem kötött, azokat lebontó, megkerülő módon

 

Most elmozdulás történt ezen a téren is az egyediség, egyedre szabottabbság (taylor made) és a kisebb egységek felé. Fő elmozdulási irány, hogy vidéki térségek fejlesztésének probléma köre és a városi térségek fejlesztésének köre mind koncepcionálisan, mind technikáját tekintve elválasztódik. A régiók darabokra törnek, a régió darabok egymás ellen is küzdenek (pl. egy régión belül a különböző városi térségek, mindent a legnagyobb visz, vagy jut másnak is problémakör.).  Mozaik szerűvé válik a területfejlesztés, amely hálózatosan kötődik.