Amicus Plato, sed magis amicus Veritas

Innováció, innovációs igények, elvárások és lehetőségek, különös tekintettel az Európai Unió politikájára.

Az innovációval, mint fogalommal kapcsolatban több hozzá kapcsolódó, alárendelhető fogalmi meghatározás lehetséges és szükséges.  Így maga a fogalom is elemzések és viták tárgya lehet, azaz hogy mint tekintünk egyáltalán újdonságnak egy adott időpontban, időintervallumban, milyen eszközökkel mutatható ki és különíthető el, mennyire illeszkedik egy sajátos trendvonalba, vagy  „korai madár”- azaz megelőzi az adott trendvonalon számított környezetét. Vizsgálható, hogy ezzel együtt beleilleszkedik-e rövidebb-hosszabb távon egy fejlődési irányvonalba, vagy elkülönült eset marad.  Felállíthatók nagyságrendi kategóriák, azaz „nagy innovációk” és „kicsi újdonságok”, amelyeknek viszont mégiscsak lehet jelentőségük egy adott időszakban és környezetben. Speciális eset, mikor vannak "ante portas" újdonságok és vannak látszólag teljesen önállóak. Az igazán nagy innovációk történelem formáló erejűek, mint a kerék feltalálása, a gőzgép használata, vagy az informatika.

Vizsgálható az innovációk előállításának/előállítódásának  folyamata. Elemezhető, hogy mennyire érvényes az innovációkra az a filozófiai kategória, hogy mennyiségük „átcsap-e” minőségbe. Egyébként az informatika néhány évtizedes fejlődése jól jellemzi az "átcsapást". Mérföldkövek, amikor a műszaki újdonság egyfajta óriási lökést adott a felhasználási területen és az további fejlődést generált: maga a nagygépek kialakítása, majd a következő a személyi számítógépek megjelenése, az adathordozás egyszerűsítése, a különböző nyelvek digitalizálásának a megoldása tette lehetővé, hogy mára a társadalom egyik legfontosabb működési módjává vált.

Vizsgálható a terjedésük jellege is, bár ez inkább valóságosan csak a 1970-es évekig volt érdekes, mivel azóta döntően megváltozott az ismeretterjedés jellege és formája, tehát hogy milyen módon  terjedtek térben a különböző, kisebb – nagyobb újdonságok, az ismeretszerzés formáihoz illetve attól független módon.

Az innováció, mint fogalom, több alcsoportra tagolható: részint kifejezetten anyagi, materiális  jellegű újdonság fogalomköre (ide a műszaki újdonságok tartoznak jellemzően,) illetve az emberi tevékenység más formáihoz kötődő újdonságok. Két jellemző alcsoportja van ez utóbbinak. Az egyik az emberi tevékenység materiális, anyagi megnyilvánulási formáihoz kapcsolódó újdonságok (pl. pénzügyi újdonságok) és a másik a kifejezetten az emberi szükségletek, megnyilvánulások. Én ezt sokkal szélesebb kategóriának tartom, mint általában szokás. Olyan területek tartoznak ide, mint az ember szociális szükségletének megvalósítását jellemző, szolgáló újdonságok, mint a szociális rendszer változtatásai, az abban kihordott újdonságok, vagy a művészeti újdonságok. Ezeket pedig nem szokás általában innovációnak tekinteni, holott például a művészeti újdonságok megjelenése, terjedése az egyik leginkább dokumentált, elemzett terület, kis és nagy innovációkkal, mérhető terjedéssel, stb.

További aspektusa az innovációs jelenségnek a magának a folyamatnak a vizsgálata. Leegyszerűsítve ugyanis vagy elméletből a "gyakorlat" felé (azaz mai megközelítéssel a tudományos kutatás gyakorlat felé fordításával, hasznosításával) vagy pedig éppen fordítva a "gyakorlatban" megjelenő igényekre adott válaszokkal jelennek meg az újdonságok, akár műszaki, akár szociális újdonságokról van szó. A materiális újdonságok befolyásolhatják az emberi megközelítéseket is: konkrétan például az újfajta festékek megjelenése a művészeti megnyilvánulásokat is átalakítja.

Ismeretes, hogy a kerék feltalálása pedig történelem formálónak is tekinthető, de hasonlóképpen a gőzgép feltalálása és alkalmazását is ilyen jellegűnek minősítik. Napjainkban az informatika robbanásszerű fejlődése tekinthető történelem formáló erejűnek. Ezek a nagy, mondhatni mérföldkő jellegű innovációk.

Az innováció előrehaladásának motorja kétségkívül a társadalmi-gazdasági előrehaladás, de egy oldalú dolog lenne csak, amint azt régebben tartották, csak a termelőerők, ezen belül is elsősorban a termelőeszközök fejlődése a döntő az innovációs folyamatban.

Magának a folyamatnak a a leírásához, jellemzőnek kell tartani ugyanakkor egyfajta szisztematikus tevékenységet is, amely még a gondolati fázisra is jellemző. Gyakran hosszú belső elmélkedés előzi meg az újdonság kialakítását, bár ugyanakkor nem szabad lebecsülni az emberi tehetséget sem. rendszerint sajátos emberi psziché is kimutatható az újdonságot kiművelők körében.

Manapság a társadalmi-gazdasági folyamatok méretbeli okaiból adódóan az innovációk, különösen a műszaki innovációk, de a társadalmi jellegűeké is, erősen szisztematikus tevékenység mentén alakul. Csökken az „aha” jellegű innovációk jelentősége és az újdonságok többsége hosszadalmas, szisztematikus és nagy tömegű munka eredményeként állnak elő. Régen hallottunk tudósról, aki a fürdőkádból kiugorva tette közkincsé felfedezését, bár valóságosan a nagy ugrás előtt ő is évekig gondolkodott a problémán.  A valódi innovációk előállításában pedig az emberi tehetségnek van döntő szerepe, szerintem még ma is. Manapság humánpolitikai szakemberek pásztázzák a terepet, hogy az innovációban igazán nagy jelentőségű emberi tehetséget (ami kitartással, feladatra való koncentráló képességgel párosul) megnyerjék. A nagy nemzetközi innovációs műhelyek nemzetközi csapattal dolgoznak. Egyébként mindegyikben van arab vagy közel-keleti,  távol-keleti és néha egy két közép- vagy kelet-európai).

Egyébként néhány évtizede magát az innovációt előállító a tevékenység jelentős részét - elsősorban éppen a tudományos kutatásokból kiindulót -  is kissé beszorították egyfajta zárt pályára: publikációk, szakirodalmi előzmények, és a végén felmerülhet a kérdés, hogy de mit akart mondani, van-e ebben valami ráció, továbblépési alternatíva, vagy csak egyfajta erőlködés a tudományos ranglétrán való előrelépéshez.

Az innováció aktuális kérdéseit  és  annak vetületeit  tekintve, véleményem szerint kifejezetten  történelmi és tradicionális okokból  Európa a kiizzadója, műhelye és próbaterepe lesz elsősorban a társadalmi jellegű innovációknak a jövőben is. Egy példa erre: a szociális innovációk terén  már a műhely munkákon túllépő próbajáratok vannak pl. az állampolgári jogon járó alapjövedelem juttatásban.  A műszaki innovációk tekintetében elképzelhető, hogy szerepe mérséklődik, de nem becsülném le. Közös élményünk, hogy szerintem Németországban  - viszonylag nagy népességű, nagy területű országban – eredményesen kísérletezték ki a különböző forrásból származó energiatermelés összehangolását. E nélkül nem lenne megvalósítható a különböző típusú (megújuló, hagyományos) energiatermelés eredményes használatát. (mégiscsak végig kellett gondolni, hogyha nem fúj a szél, nem süt a nap, apadtak a folyók, akkor mi legyen). Ez pedig nagy műszaki teljesítmény a jövőre nézve.

Ugyan kisebb jelentőségű, de mégiscsak újdonságnak tekintem, habár más jellegű novum, a Tour de France versenyeken a helikopteres közvetítéseket. Ez a látvány megoldás további megoldásokat generált: helikopteres táj- és városnézés, drónos felvételek és a művészetbe való új megjelenítési formákat indukált.

Kérdés, ebbe a folyamatba hogyan illeszkedik a magyar valóság. Van-e a magyar gazdaságnak innováció képessége, azaz képes-e ebbe a világméretű innováció előállító folyamatba érdemben beszállni.

Történelmileg Magyarország a társadalmi-gazdasági innovációkba jellemzően inkább követő módon tudott bekapcsolódni, nem nagy távolságba lemaradva a nyugati országoktól, kisebb-nagyobb újdonságokkal előrukkolva akár műszaki, akár társadalmi területen, saját megoldásokat is találva vett részt a folyamatban.  Ennek okai között szerepel, hogy akkora az innováció fő terepe már Németország, Svájc, Észak-Olaszország lett, Észak-Amerika mellett. Kétségkívül a csúcs időszak a Monarchia idején volt, mikor műszaki megoldásokat is hoztak magyar mérnökök, vagy a 1930-as években újra erőre kapva akár idehaza, de inkább a magterületekre (Amerikába, Németországba) vándorolva nyújtottak relatíve nagy teljesítményt, már inkább nem is a műszaki újdonságok, hanem az alapkutatások területén.

Ezt a trendet megtörte az 1950-es évek, amikor a „nehéz emberek” inkább  gyanússá váltak, ámbár formálisan kívánatosnak voltak minősítve. Névleg nagy, elsősorban szóban megnyilvánuló támogatásokat kaptak az innovációs műhelyek, a tudományos kutatások, ami ugyan valóságosan egyre csökkenő társadalmi reputációt jelentett. Ugyanakkor  ezeknek az elismeréseknek  nem mindig a valós és tényleges emberi tehetségek lehetőséghez jutása volt a mozgatórugója. Kinevezett innovátorok és tudósok révén az 1980-as évek elejére eljutott a magyar társadalom és gazdaság ahhoz az állapothoz, hogy a spejzokban kikísérletezett hajnövesztő szerek és arckrémek lettek az újdonságok megnyilvánulásai. A legnagyobb magyar világújdonság a Rubik kocka lett, amely a magyar tehetség és ötletesség megvalósítója lett, szabadalmi jogok nélkül. A tudományos életben a gyorsolvasóké lett a babérkoszorú: az nyert, aki gyorsabban tudta elolvasni a nyugati forrásokat.

A tanulság levonható: kinevezett tudósokkal és kinevezett innovátorokkal  nem könnyű az előrejutás. A helyzet nem változott: a magyar gazdaság torz piacgazdasági kialakulása a legkisebb módon sem adott „svungot” a magyar innovációnak. Nem is tudom, van-e még magyar szabadalmi hivatal? Érdemes-e fenntartani vagy csak múzeum jelleggel van nyitva. A sokat emlegetett magyar ötletességnek nyoma sincs. Egy két sajátos területet lehet azért kiemelni, hogy nem reménytelen a helyzet. Kedvencem az állatok intelligenciáját vizsgáló kutatás, vagy olyan kutatás, amely egy megszűnt közösségi portál terjedését vizsgálja. Ezek alapkutatás jellegűek. Egy –két informatikai alkalmazás jutott el világhírnévhez. A valóság, hogy a nagy nemzetközi trendekhez igazodva az várható el, hogy  tömegszerűen és szisztematikusan végzett kutatások valamely formájába tudhatna csak a magyar gazdaság bekapcsolódni. (gyógyszeripari kutatások, egyszerűbb autóipari kutatások bizonyos fázisai – talán).

Ne feledkezzünk meg a nagy magyar társadalmi újításról: mobiltelefonokkal való világítás a tüntetéseken. Igazi világszenzáció. Ebbe a problémakörbe beszálltak a franciák is a zöld mellényes tüntetésekkel.