Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Innováció és képzőművészet

2021.09.29

Technikai okok miatt a képek a foto galériában vannak

 

Innováció és képzőművészet

 

Az innováció az ember és az emberiség  lételeme: alapvető kérdés ugyanis: változatlanul csinálni mindent, vagy változtatni, néha kicsit, néha nagyobbat. Történelmileg a döntést földrajzi tényezők illetve azok változásai befolyásolják: ahol változatosabbak a körülmények, több a megoldandó probléma, az általában inspirálja a változtatás igényét. Megfigyelhető, hogy például egy olyan földrajzi területen, ahol nagyobb a változatosság, időről-időre változások vannak éghajlatban, fizikai körülményekben (pl. egy kontinentális éghajlatú területen) az apróbb-nagyobb változtatások iránti „kényszer” ,  nyomás jobban adott, jobban inspirál újdonságok meghozatalára, mint egy stabilabb földrajzi körülmények között működő társadalomé. Az innovációs folyamat elemzése nem  a nagy társadalmi folyamatokat, történelmi viszonyokat elemzi, értékeli, határozza meg az okokat és összefüggéseket, mi mozgatja valójában a történelmi folyamatokat, de jelentős adalékként szolgál azokhoz.

Az túlmutat ennek a cikknek a hatáskörén, hogy az innovációs folyamatot filozófiai mélységében mutassam be, azaz, hogy mennyire jellemzőek az olyan elsősorban a filozófia kérdésköréhez kapcsolódó elemek, mint a „mennyiség átcsap minőségbe” vagy evolució-revolució kérdésköre. Ezek a fogalom párok azonban esetenként igen jól tanulmányozhatók egy-egy konkrét  eset kapcsán, például gondoljuk végig a kézi fegyverek történetét az elől töltős puskától a Colt és Winchester – féle újításokon át. Ezek a nevesített személyhez kötődő ugrások a fejlesztésekben egyúttal minőségi ugrásokat is jelentettek ezen árucikkek esetében.  A minőségi ugrások pedig az adott termék felhasználási körét bővítették gyakran óriási mértékben. Bemutatható számos elem, amelyet ugrópontok ként vagy revolúciós pontokként azonosíthatók.

Az innovációk  többféle természetűek, így műszaki-technikaiak, vagy szociális jellegűek, gazdasági vonatkozásúak vagy erősen az emberi tevékenységhez kötődőek. Meg kell jegyezni, hogy a szociális újításokat messze tágabban értelmezem, mint a szokásos vállalati, gazdaság -menedzselési megoldások.

Tényszerűen,  ugyanakkor mindegyik alterületen vannak olyan újítások, innovációk, amelyek mérföldkövet jelentenek a nagy történelmi folyamatokban. Így a műszaki jellegű újítások közül a kerék „feltalálása”, a nyomtatás vagy a gőzgép feltalálása, a gazdasági innovációk közül a pénz kamat, a tőzsde „feltalálása” , a vállalkozási formák kialakítása fordulópont a nagy történelmi folyamatokban.

A szociális szférában Jézus mellett a többi nagy világvallásban gondolkodók  mindegyike nyomatékosítja  a társadalmi szolidaritás eszméjét, amely persze aztán intézményesülnek valamilyen formában. Így Európában ilyen intézmények a tizenkettedik században pl. az un beguinage-ok, egyedül maradt nők biztonságát szolgáló intézmények, később az árvaházak intézményei, vagy a 19. század végétől a társadalombiztosítási rendszerek kialakítása mind óriási fordulat. Ilyen nagy fordulópontok kimutathatóak a művészetek, mint a legsajátosabb emberi tevékenység területén is.

Másik sajátossága az összefoglaló néven és széles körűen értelmezett innovációs folyamatoknak, hogy a fejlesztési ékek mögött esetenként piramis alakban szélesedő követő-fejlesztő réteg alakul ki, a fronton történő újítások mögött más, nem annyira élenjáró, követő réteg, illetve az alkalmazók több szintű rétege azonosítható. Az innováció „evolúciója” gyakran kisebb-nagyobb lépésekben mutatkozik meg, míg elérkezik egy új fázishoz. Az ötletet, újdonságot továbbfejlesztik, lépésről –lépésre, míg elérkezik egy újabb, nagy ugróponthoz.

A műszaki innovációknál elfogadott nézet, hogy vannak húzó ágazatok, így mindenekelőtt a hadiipart tekintették annak. Ezt a szerepet az 1960-as, 70-es  évektől kezdve átvette az űrkutatás.

További vizsgálódási szempont az innováció terjedése a  földrajzi területek között, települési hierarchia mentén vagy éppen a társadalmi rétegek között. Estenként jól kimutatható a terjedés sebessége, iránya, jellemzői. Természetesen megadhatók görbék, stb. Általánosságban van meredekebb görbe, különféle meredekséggel jellemezhető görbék, szabályosak és kevésbé szabályosak, hullámzóak továbbá kimúló görbék. Van olyan, hogy az adott valamikor újdonságnak tekintett termék  elmúlik, kimúlik. ( A szabadalmi rendszerek ezt idősávokban megadva tudatosítják a szellemi tulajdonnal rendelkezőkben).

Vannak olyan újdonságok

  • ahol az országok közötti terjedés a meghatározó (pl. a munkajoghoz kapcsolódó újítások, pl. a szabadságolás  kérdése, családtámogatási rendszerek újításai, vagy a műszakiak közül pl. az atomerőművek terjedése,  stb.),
  • vannak olyanok, amelyek terjedésében a társadalmi csoportok közötti terjedés a jellemzőbb (pl. lakhatási körülmények eszköztára, szabadidős tevékenység, műszaki használati eszközök pl. (mosógép, hűtőgép terjedése)
  • vannak olyanok is, ahol a települési terjedés jellemző: nagyvárosokban gyorsan terjed, onnan gyorsabban-lassabban leszivárog a kisebb települések felé).

Tulajdonképpen a különböző görbék elemzése, összehasonlítása vezethet el működő modellek megalkotásához, amely egyúttal valamelyest megragadhatóvá teszi a változás irányait, néhány jellemvonását.

Éppen emiatt a képzőművészet  és az innovációs folyamatok kapcsolatát azért lehet kiemelt figyelemmel követni, mivel a képzőművészet az egyik alapvető és jellegzetesen és kizárólagosan emberi tevékenység, amelynek viszont a „dokumentációja” jók követhető. A képzőművészeti alkotások alkotóit viszonylag korai  időktől számon tartották, míg ez az igény, mint szellemi teljesítmény, amely egyúttal profitot is hoz a kitalálójának, a műszaki termékek esetében később intézményesült. Az 1641-es angol törvény tekinthető ebből a szempontból fontosnak.  Előbb Angliában, majd a francia forradalom alatt és utána a többi európai országban is törvények és intézmények védik a szellemi tulajdont. Azaz a műszaki innovációk ilyen pontos nyomkövetése inkább csak a 19. század elejétől lehetséges, egészen a találmányi hivatalok hadrendbe állításáig. Magyarországon 1896-tól működik a Szabadalmi Hivatal.

Talán csak Gutenberg kivétel.  A nyomtatás feltalálása az információ tárolás és továbbadás sarkalatos kérdésében hozott történelmi fordulatot. A nyomtató eszközök mellett persze festék és papír is kellett az üzemszerűen működő eljárás elindításához . Nem egyszerre és „fürdőkádból” kiugorva született ez az igen lényeges technikai megoldás. Ismeretes, hogy már a 11. században Kínában Pi Seng megalkotta az első lényegében működő eszköz modellt. A papír feltalálása Caj Lem (Kína) nevéhez fűződik. Lassan, lépésről-lépésre kerültek  át Európába. Viszont Gutenberg nagy újítása

továbbá az a nem csekély tény, hogy az Európában használatos írások lényegében mintegy 100 karakterével megoldható  a sikeres üzemszerű működés, meghozta az áttörést az információ átadás, megőrzés feladatkörében. Ebben a formában Európában az első Biblia (megegyezés alapján 1452. Mainz)  kinyomtatásától számítva, sorra vették át az egyes országok a találmányt, 5-20-25 éves időtartam alatt. (Magyarországon 1473-t tekintjük a nyomtatás megalapozásának).

A képzőművészet innovációs folyamatát mind az „ötlet” mind a „kivitelezés” illetve az azokban bekövetkező változások mentén azonban szinte már a kezdetektől jól nyomon lehet követni. Itt ötleten az ábrázolás módját, gondolati  tartalmát értem, míg a kivitelezés a bekövetkezett technikai megoldások és módszereken keresztül  (műszaki oldal) érdemes végig gondolni.

Különösen az első ezredforduló után, a viszonyok némely rendeződésével az új elgondolások, ötletek már nyomon követhetők, mindenekelőtt az európai kultúrában.  Tudható, ki és hol ábrázolt újszerűen, vitt új ötletet a korábbi megoldásokhoz képest. Mindezt a képzőművészet története jól dokumentálja. Azt is, hogy miképpen befolyásolták a gondolati kivitelezést az új technikák (festékek, és egyéb megjelenítési eszközök, vásznak, vagy pl.  éppen a papír elterjedése)

Az innovációs folyamatok elemzésének másik eleme az újdonságok terjedése. Elmondható, hogy a művészet „terjedését” erős követési szándék határozza meg . Az innovációk általában nagyobb régiók, országok között terjednek, de erős a szociális meghatározottság és a települési hierarchia mentén való terjedés  is.  Települések között is nagy a differencia a követés módjában és tempójában.

Az innováció terjedése a képzőművészetben ugyan a kevéssé tanulmányozott folyamatok közé tartozik, de inkább csak ilyen megfogalmazásban nem került terítékre, azaz, hogy milyen rétegek milyen módon és ütemben követik a képzőművészeti újdonságokat. Az 1500 - 1600-as években az országok között az újdonságok terjedésében  legalább 8- 10-15 éves időtávval lehetett számolni, ez a terjedési sebesség az 1800-as évek végére már 3-5 évre rövidült. Ez vonatkozik az „ötlet” szintre és a technikai szintre is.

Meg kell jegyezni, hogy ez az időszak, amikor a képzőművészet „termelőerővé” vált, ugyanis a pontos, élethű ábrázolás meghonosodásával, elterjedésével, taníthatóságával és tanulhatóságával fontos eszközzé vált számos területen. Például a felfedező expedíciók fontos személyzete volt jó ábrázoló képességű személy elvitele (természetesen papír és jó ábrázoló eszközökkel együtt), akinek munkássága segítségével  hazatérvén  be tudták mutatni a felfedezéseket, új tájakat, embereket, új és régi flórát és faunát,  sőt általában a meglévő környezetet, stb. Pl.  A mindinkább tudományosodó kriminológia is hasznát vette a jó ábrázolásnak. A 18. században elválik egymástól a csak esztétikai jellegű ábrázolás és a kifejezetten műszaki, tudományos jellegű ábrázolás, műszaki, tervezési rajzok, térképrajzolás, stb.

Külön figyelmet érdemel a képzőművészet és a más, kívülről jövő újdonságok kölcsönhatása. Legjellemzőbb erre a fényképezés megjelenése és elterjedése. A fényképezés a jelen pillanat hű ábrázolásaként manifesztálódott. Ugyanakkor a fotográfia megjelenésekor és technikai fejlődésekor az ábrázolás, akár személyekről, portrékról, akár tájképekről legyen szó, már nagyfokú és magas művészi szinten állt, pontos, hű egyúttal igen dekoratív megoldások voltak széles körben elterjedve. Ezzel kellett a fotóművészetnek versenyezni, és az ott követett és elfogadott ábrázolási módokat átvenni. A fotográfia – ezen belül a személyekről, családi eseményekről (esküvői képek) a legszélesebb, legkevésbé tehetős rétegeknek is olyan megmutatkozási lehetőséget nyújtott, ami korábban csak a tehetős rétegek számára volt elérhető.

A fotográfia, mint képzőművészeti versenytárs és egyúttal szép lassan önálló művészeti ággá fejlődő tevékenység különösen napjainkban érdekes, amikor is egy új technikai kihívás jelent meg, a digitalizáció és a digitális művészet lehetősége.

A lakásul (is) szolgáló barlangok falára rajzolt ábráktól messzi az út és hosszú az idő a mai polgárok lakásáig. Ezek a képek amúgy egy 2-3 éves gyerek ábrázolási és befogadási képességét tükrözik.  Mintegy 4000 évvel ezelőtt már világosan kettéváltak a közcélú építészeti objektumok , és a köz használatú terek, valamint a magánterek, magán célú építészet. Az ókorban már kialakult, hogy a nagy közösségi tereket (templomok, középületek, közterek) hogyan, milyen módon díszítik.  Ezen belül az biztos, hogy a  római (de inkább csak nem tudjuk, hogy az egyiptomi, stb.) polgár lakása, elsősorban persze a tehetősebbekké,  képzőművészeti alkotásokkal volt ékesítve, ez hozzá tartozott a gazda státuszához, igénye volt rá sőt kivitelező is akadt. A kora középkorban a magán terek művészeti tárgyakkal való ellátása kissé háttérbe szorult, azonban a 1400-1500-as években már ismét  fellendült és a köz  megbízásokhoz hasonló nagyságrendet ért el a magánmegbízások elterjedése.  A késő reneszánsz idején természetessé vált, hogy a polgárok – elsősorban a tehetősek - lakásának falán képek lógnak, kertjében talán egy-két szobor féle is akadt. A 17-18. században már kikristályosodott a tematika is, amely sokáig jellemző volt:  szentképek, portrék, családi tematikájú képek és  tájképek alkották főként, a 18. század vége felé pedig, ritkaság számban ugyan ehhez más tematikájú alkotások is hozzájárultak (pl. aktképek,). A kereslet bővülés megteremtette a szolgáltató szféra számára a bővülést: érdemes volt kitanulni festőnek, de akár  amatőr módon is foglalkozni vele.  A 19. század közepére a lakások képekkel való díszítése egyre általánosabbá válik, alacsonyabb presztizsű, kevésbé módos polgárok is kezdik képekkel díszíteni  lakókörnyezetüket, kik a szalont, kik a tisztaszobát, elsősorban. Jellegzetes a szociális megoszlás, falusi, módos paraszti környezetben elsősorban a szentképek domináltak, míg a nagypolgáriasabb személyek szalonjait személyek, tájképek, mitológiai jelenetek színesítik .

A keresletre persze a kínálat reagált, nagyszámú alkotóművész jelenik meg, míg végül már a festészet tudománya háziasszonyok által is művelt tevékenységgé vált.  A 20. század huszas-harmincas éveiben az amatőr művészek száma megsokszorozódott, nem ritka jelenséggé vált.

Vegyünk egy konkrét példát, amely  a mai Magyarországon még tetten érhető és népszerű tematika: nevezetesen a nyitott szívű Jézus és  Mária ábrázolások. Az ezt bemutató képzőművészeti alkotásoknak most úgy tűnik leszálló ágban vannak.

Nyilván orvosilag már ismert volt, hogy valóságosan is létezik ilyen rendellenesség, hogy a szív a bordákon kívül helyezkedik el (de nem a mellkason kívül!),  amely néhány órás, legfeljebb néhány éves időtartamban megfigyelhető jelenség volt. Azonban a 17. században élt Alacoque Szent Margit látomásaihoz kapcsolódik és annak nyomán terjedt el Jézus szívének az a jól ismert ábrázolása: mellkason kívül, sőt ruhán kívül  lángoló szív. A Paray-le-Monial kolostorában élő nővérnek három éven keresztül (1673-1675) voltak látomásai Jézus Szívével kapcsolatban. Az egyházi feletteseinek is elmondta látomásai lényegét, azonban tekintve, hogy ez  sem a Bibliában nem volt megírva, sem az hétköznapi tapasztalatokkal nem volt összeegyeztethető, a nővért messzi hegyi kolostorba küldték jó levegőre. De a szellem kiszabadult a palackból, és az ötlet megindult világhódító útjára. Első művészi ábrázolása P. Battoni, (1760) nevéhez fűződik, az ő megjelenítésében Jézus kezében tartja a belső szervet, a néző felé nyújtva. Majd az ötlet továbbfejlesztésre került  és  szelídebben, a nagyközönség számára is elfogadhatóbban, már a ruhán keresztül átlátszó szívére mutat Jézus. Egy másik népszerű ábrázolás pedig Szent Fausztina nővér látomásaiból született: az Irgalmas Jézus képén fénysugarakként árad az irgalmasság és a szeretet Jézus szívéből. A téma másik továbbgondolása volt, hogy Mária is ilyen ruhán kívüli szívvel került bemutatásra.  Ezekből a típusokból a világ minden táján számtalan (és hát jobbnál-jobb) alkotás született, a szakrális helyek mellett a lakásokban is kedvelt képtípussá vált.

Amúgy a modell még legalább egyszer működött. (Lourdesi-i látomások).

Amúgy, inkább csak tapasztalati tényen alapulva mondható, hogy a lakások 80%-ban a szakrális tárgyú képek 45-50%-a Mária ábrázolás, gyermekkel vagy a nélkül, menybe menetel közben, vagy csak magában, nyitott szívvel vagy liliommal. Jézus ábrázolása is elsősorban a fenti módon történik. A  vallási tárgyú ábrázolások fennmaradó  részét esetleg valamely a családhoz köthető védőszent féle tette ki, ritkábban egyéb tárgyú ábrázolás. Egyébként valóságosan és utólag nehéz magyarázatot találni a Jézus és Mária nyitott szívű ábrázolásának ilyen mértékű sikeréhez. Ha a lakókörnyezetből ki is kopnak, a szakrális helyeken még sokáig fennmaradnak ezek a képek.

A képzőművészetben nem ez az egyetlen ötlet, amelyet többször feldolgoztak, variációkat alakítottak ki belőlük. Ez a műszaki területen is létezik,  de például az irodalomban is vannak ilyen „remake” –re, újragondolásra  alkalmas ötletek,  ilyen például a partra vetett remete túlélése, amely többször több formában feldolgozásra került, a börtönből való kiszökés ötlete, stb. A képzőművészetnek is vannak meg-megújuló, többszöri feldolgozást nyert  ötletei.

Napjainkban több kihívással is szembe kell néznie a képzőművészetnek is. Le kell szögezni mindjárt az elején, hogy  ezt a tevékenységet nem fenyegeti a robotizáció. Amivel szembe kell nézni viszont a digitalizáció, ami több formában is érinti ezt az emberi tevékenységet.

Tovább lépési lehetőségek a képzőművészetben:

  • új megjelenítési módozatok, technikai eszközök. Ezen belül új eszközök, mint festékek, (pl. a legújabb festék szenzáció a z un. YInMn kék sikere (vö. Magyar Hang 2021.Iv. évfolyam 5. sz.). Apróság, de a hagyományos kínai írásmódból adódóan a gyermekek számára ajánlott iskolai festékek is jobbak, mint az európai gyártásúaké. Tehát még a technikai megújulás területén is  nagyon nagy lehetőségek vannak.
  • a festészet a fény művészete, amely fény kezdetben elsősorban a  napfényt jelentette. Ezen kívül azonban, ahogy már mindenek előtt  Rembrandt bemutatta, a fénynek sokfajta megjelenési formája van: holdfény,  fáklya fény, gyertyafény, lámpa fény,  LED fény, ahogy ezek a fények belehasítanak a sötétbe, stb. Még vannak lehetőségek magának a fénynek és környezetének együttműködésében is.

 

Egészében véve azonban ezek a kihívások és lehetőségek elmaradnak a korunk legnagyobb kihívásától: a digitális világtól.

  • A digitalizáció megjelenik új technikai elemként  és lehetőségként, amelynek még  valódi művészetté nemesítése még előttünk áll: digitális formák, a számítógépes megjelenítésből adódó lehetőségek még valójában kísérleti stádiumban vannak, de belátható idő belül ez megváltozik.

Másik óriási lehetőség az ismeretterjesztésben jelentkezik. Senki sem látogathatja meg a világ összes múzeumát. A digitális megjelenítési forma viszont – összehasonlítva a nyomdai

– összehasonlítva a nyomdai reprodukciókkal – számos előnnyel jár. Egyáltalán bemutatásra kerülnek az alkotások, megismerhetővé válnak legalább egyszerű képernyő szinten. Életművek is bemutatásra kerülhetnek. Nyilvánvaló, nem adja vissza csak részlegesen az eredeti művet, de legalább valamelyes tájékoztatást ad, valamilyen szinten megismerhetők az alkotások. Nem túlzás azt állítani, hogy még jobban elemezhetően, részleteiben jobban megismerhetően adja vissza a műveket, mint egy-egy nyomdai úton előállított reprodukció.

  • Az un 3D-s nyomtatás lehetővé teszi másolatok készítését, ami számos új lehetőséget felvethet, habár nem mindig csak pozitív értelemben.

A nagy országok nagy múzeumai erőteljes digitalizációba kezdtek a műalkotások egyszerű megismertetése érdekében.

 

Kérdés: 20 vagy 25 év múlva ér el ez a tendencia hozzánk?

 

További megjegyzések:

A technikai- műszaki újítások jelentős és egyre meghatározóbb része már nem Európából kerül ki. A művészeti innovációkban például Latin Amerika már évtizedek óta versenyképes. A szociális-társadalmi jellegű innovációk esetében viszont Európa tartja vezető helyét és ez még sokáig így is lesz.

Azért nem haszontalan az innovációs fogalom kiszélesítése és szélesebb alapokon való áttekintése, mert így az un. régebben emberi tényezőnek nevezett fogalom is megragadható. Tulajdonképpen a különböző típúsú  görbék elemzése, összehasonlítása vezethet el működő modellek megalkotásához, amely egyúttal valamelyest megragadhatóvá teszi a változás irányait, néhány jellemvonását.

A digitalizáció ugyanis egyelőre – agykutatás ide vagy oda – sok mindent még nem tud megragadni. A digitalizáció és az azon alapuló technikák  bináris kódokat használnak, igen-nem. Ezzel is sok minden megragadható, de az emberi gondolkodás ennél valóságosan sokrétűbb, sokszínűbb.

Jogi területről példát hozva: a jogi elvek, törvények matematikailag is megközelítő logika mentén alakulnak ki: definíció, állítás, bizonyítás, a bizonyítás eszközei, módszerei, stb. Ugyanakkor a jogi területen van egy fogalom, amely nem közelíthető meg a formális logika oldaláról: például amikor a bírónak el kell döntenie, hogy valami „életszerű vagy nem életszerű”. Ezt még nem tudják a mai digitális alkalmazások jól megközelíteni, hiszen ennek a fogalomnak vannak térbeli és időbeli meghatározottságai, de egyéni jellemzői is.

Ezért hoztam fel ezt a képzőművészeti példát, hogy mitől lesz valami népszerű és hihető, az még további elmélkedések terepe kell legyen.

 

(In memoriam: ősök emlékére, egyik festőművész volt, képei a Nemzeti Galériában vannak,  másik feltaláló, a Szabadalmi Hivatal nyilvántartásai alapján)