Néhány gondolat az Európai Unió finanszírozási politikájáról és magyarországi alkalmazásáról

Az Európai Unió finanszírozási politikájáról

 

Az alábbi összeállítás nem ismertető jelleggel és nem tananyag jelleggel készült. Bizonyos egyszerű előismereteket feltételez.

Az Európai Unió megalakulása óta, különösen, hogy az elvek politikákká érlelődtek és egyúttal finanszírozási megalapozást is kaptak, ezek a politikák és finanszírozási technikák és folyamatosan bővültek és komplikáltabbá váltak, nem áttekinthetetlenül komplikáltak, de odafigyelést igényelnek. A bonyolultabbá válást az integráció önfejlődésén túl szükségszerűvé tette, hogy időszakonként területileg és taglétszámot tekintve is ugrásszerű bővülés történt, ami a problémákat és a megoldási eszközöket, a különböző szempontok összeegyeztetését és mégis egységesítését hozta magával. Csak példaként  Svédország vagy Finnország csatlakozását kell említeni, ahol az európai átlagtól eltérően a ritkán lakott (és éghajlatában is sajátos)  területek problémáját kellett „kezelni”.

Megjegyzem, bár lehet, hogy tévedek, külső szemlélő számára Európa differenciáltabb, sokszínűbb, mint talán más hasonló nagyságú területek, szokásait, hagyományait, egyedi megoldásait tekintve, például Indiát, az Egyesült Államokat vagy Oroszországot, de talán még Kínát is. Tehát a közös nevező megtalálása kifinomult munkát igényelt és igényel.

A közös cselekvési célok (politikák) kijelölése és végrehajtása nemcsak a finanszírozási technikák kialakításával járt, hanem egyúttal szükségszerűen más megalapozó – elemző – ellenőrző intézményrendszer és háttér bázisok létrejöttét hozta magával. 

Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy vannak olyan alapelvek, amelyek kiállták az idő próbáját és ma is alapul szolgálnak. Így

• az addicionalitás elve, amely kimondja, hogy az Európai unió forrásai csak kiegészítik és nem helyettesítik a nemzeti forrásokat. (Erről az elvről feledkezik meg a magyar kormány)
• a részlegesség elve: az európai uniós támogatások sohasem fedezik a teljes (program, projekt, stb.) finanszírozását, ahhoz a nemzeti kormányoknak, támogatottaknak a saját forrásaikat is hozzá kell tenni. (nálunk még ez is nehézséget okoz).
• nem lefektetett elv, de gyakorlat, hogy a célok, politikák megfogalmazása egyfajta emelkedett és igen tág kereteket nyitó nyelvezettel fogalmazódik meg

Ez utóbbi megjegyzés viszonylag stabil elemnek tűnik, így a nagyarányú tájékoztatási – informálási kényszer mellett kialakult egy körmönfont, sajátos stílus, amit betűszavakkal és rövidítésekkel kívülállók számára csak többszörös kódolás után válik fogyaszthatóvá  és némi beavatottságot feltételez. További ilyen folyománya ennek a megközelítésnek, hogy időről időre (és ezek az időszakok az utóbbi 15 – 20 évben már leginkább a tervezési időszakokhoz kötődnek) megújulás és megújítás is bekövetkezik a politikákban, azaz van, amikor ténylegesen új elemek és megközelítések és megoldások jelennek meg, van amikor csak „ráncfelvarrás” történik, de mindesetre újszerűbbnek tűnik, ha új elnevezést kap. Esetenként fordul elő, hogy az ősforrás számozást kap, mint a programfejlesztéseknél Windows 1,2,  n .., így Interreg 1, 2, 3, .. 7.

Vannak viszont a felgyűlt tapasztalatokkal és új célokkal harmonizáló változó elemei is az uniós célok kitűzésének és megvalósításának. Bár meg kell jegyezni, hogy a változásokat néha  az „újszülöttnek minden vicc új” megközelítés jellemzi, azaz a gyakorlott szakértők könnyen követik azokat. Ilyen megvalósítási elv például

• egy program  - egy finanszírozási csatorna elv lassan, lépésről lépésre változik
• a terület- , település- és vidékfejlesztés kérdéskörében eltolódások, értelmezési módosulások következnek be

 

Ezeket a megjegyzéseket szem előtt kell tartanunk, mikor az uniós politikákról, azok fejlődéséről beszélünk.

Az uniós politikákhoz kapcsolódóan néhány kérdést emelnék ki.

 

Néhány gondolat a tervezésről:

 

Az embert mindig is foglalkoztatta a dolgok időbeli alakulása. Az emberi lét velejárója, ha tavaly is volt tél, jövőre is lesz, a túléléshez erre fel kell készülni. De ennél igény volt bonyolultabb előrelátásra is, még az időjárás esetében is: kemény tél lesz, enyhe tél lesz. Ehhez persze technikákra és intézményrendszerekre is szükség volt: delphoi vagy/és feljegyzések az időjárásról, összefüggések keresése, vizsgálata, trendek felismerése. Minden nyelvben számtalan nyelvi megjelenés tanúskodik erről az előrelátás, jóslás, előrejelzés,  stb. A nyelvi formulák közül tervezés a legerősebb, mert ebben az esetben már a fogalmi megjelölés egy bonyolultabb tevékenység sort is takar: a megvalósítás felé tett intézkedés sorozatot is magába foglalja egy bizonyos szintig.

 

Európában a második világháború előtt intézményesített nemzeti szintű tervezésről nem beszélünk. Ismeretesek nem nemzeti szintű tervezések, így a várostervezés, azonban teljes körű vagy annak igényével fellépő és teljes intézményrendszerrel rendelkező tervezés nem volt. Kivételt jelentettek a szovjet tömbhöz tartozó országok, ahol a szovjet mintára bevezették a nemzetgazdasági szintű tervezést a hozzátartozó intézményrendszerrel együtt. Feladatuk volt, hogy középtávú terveket állítsanak össze és azokhoz illeszkedően éves terveket állítsanak elő. De nemcsak ezekben az országokban volt tervezés: az Egyesült Államokban vagy Franciaországban is működött ilyen intézmény, csak jóval kisebb hatáskörrel és kompetenciával, mint az un. tervgazdálkodású országokban.

 

Magyarországon 1998-ben az egyik legelőször megszüntetett intézmény az Országos Tervhivatal volt (fürdővízzel a gyerek is kiöntve, szakembergárda és szaktudás kidobva), igaz pozitívumként a Számvevőszék megalakítása is megtörtént.

 

Az intézmény hiányzik a magyar kormányzati stuktúrából, időnként felmerül a kialakításának igénye: a siker kevés és elenyésző, szedett- vedett emberekkel, innen –onnan ideiglenesen begyűjtött figurákkal nem lehet kialakítani hiteles intézményrendszert.

 

Az európai országokban mindenütt megoldják a nemzeti tervek összeállítását, általában állami intézmények és tudásbázisok (egyetemek, kutatóintézetek) különféle módokon. Ámbár a feladat valójában nem könnyű, maguk az európai célok is úgy vannak megfogalmazva és kialakítva, mintha olyan ruhadarabot kellene előállítani, ami 120 cm testmagasságtó 220 cm-ig 40 kg-tól 240 kg-is egyaránt jó legyen, hordható és 7 évig kitartson és egyúttal divatos is legyen. De: nem lehetetlen, csak így lehet biztosítani, hogy mindenki beleférjen: az innováció elősegítése nyilván más megoldásokat  jelent egy 3-4 milliós ország számára, mint egy 80 millióséra.  (húsvét magasságában helyénvaló példabeszédeket alkalmazni).

Mi a feltétele annak, hogy jó nemzeti terv készüljön?

 

Azt már Delphoi-ban is tudták, hogy nekik a valóságot kell mondani, azaz nem a perzsa király sugallatát kellett előadni, pl.  úgyis vesztesek lesztek, hanem a „realitásokat”, homályosan ugyan, a szakma szabályainak megfelelően előadva,  de nem hátsó sugallatot, elfogultságot előadva. Kódolva ezt a mai helyzetre,  a kulcskérdés, hogy a nemzeti tervet összeállítók a realitás talaján maradva, lehetőleg nem elvakultan egyoldalú megközelítések és ideológiák által vezérelve állítsanak össze. Postosan megmérve, hogy mi 170 cm-es vagyunk, (pontosabban valahol 168 és 172 között) és tudomásul vesszük, hogy 7 év múlva sem leszünk 190 cm-sek. Terveink szerint  7 év alatt - ízlés szerint - vagy lefogyunk  15 kg-t és vonzóbbak leszünk,  vagy kemény kondival megerősödünk 10 kg és erősebbek leszünk. Tehát itt van a nemzeti cél elásva: csinosabbak legyünk vagy erősebbek, de ezt a célkitűzést csak objektív kritériumok és valósan egyeztetett politikai szándékok mentén lehet csak elvégezni. Álnemzeti konzultációk álegyeztetése nem vezet célhoz. Dagadt és erőtlen marad az ország.

Olyan demokrácia hiányos országokban, mint a miénk,  még kevéssé alakult ki, ami a régebbi demokratikus kultúrájú országokban természetes, nyilván számos kudarcos élmény után: hogy több éven átnyúló fejlesztéseket kurzusváltáskor nem nulláznak le. Korábban nyilván ott is előfordult, nem is egyszer, de különféle technikákkal kinőtték, hogy egyik amúgy választott garnitúra elkezdi pl. a színházat építeni, másik lenullázza a megkezdett beruházást. Saját képére és hasonlatosságára, saját  tervező szerint újonnan, más helyen építi meg a létesítményt. A 7 éves uniós ciklus és a viszonylag nehezen változtathatóság kis mértékben hozzájárulhat, hogy valamelyest erősödjék a kurzushoz kötött gondolkodás. Nálunk megoldották, hogy a 7 éves eredetileg elfogadott 2006-2014-re vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Tervet két fázisúnak tüntessék fel, azaz a 2007-2014-ig tartó periodus Új Széchenyi Tervként nevezzék át és átnevezésekkel, áthangolásokkal újnak tüntessék fel. A valódi átrendeződés természetesen valójában belefért az időközi korrekcióba, de legalább drága volt. (új logok kiagyalása, letermeltetése, stb).

 

Szerintem  a jó nemzeti terv és tervezés feltétele

• mentális alapok (reális, nem egy idea mentén elkötelezett)
• kurzus függetlenség megoldása
• valódi és pártatlan szakértői elemzések és előrejelzések alkalmazása
• lobbi függetlenség

 

Ez idáig Magyarországon nem sikerült.

 

Egy példa a lobbik erős nyomására:

• külföldi: útépítő lobbi, Svédország, Spanyolország  alig használt nagy autóút és autópálya szakaszai
• hazai: a hazai termálkincs túlértékelése, mint turisztikai vonzerőé, fenntarthatatlan illúzióként számos település tönkremegy bele

 

Ahhoz, hogy előrelássuk, hogy kemény tél lesz vagy enyhébb, jó megfigyelésekre és hosszú évekre vonatkozó statisztikai adatok kellettek, összefüggések keresésére: fénylik Vince, megtelik a pince, kibújik a medve vagy nem, stb. De: objektvitás is kell: vagy kibútjnak tekintem, vagy nem. Ha a fele kinn van, azt hogy értékeljem?

 

A nemzeti szintű tervezésnek és előrejelzésnek óriási elméleti tudásanyaga, releváns statisztikai adatbázisa, objektív mérésekre és előrejelzésekre való eszközrendszere van, akkor is, ha ez a tudásbázis kétségkívül Magyarországon meggyengült.  Az európai uniós tervezés amúgy sem teljes körű abban az értelemben, hogy a megjelenésükkor és elfogadásukkor már nem tartalmaznak teljes körű társadalmi gazdasági prognózisokat, célokat is önmagukban valóknak tünteti fel, nem foglalják magukban sem teljes megvalósítási eszköztárat, nem tartalmaznak egzaktnak tűnő előrejelzéseket és forgatókönyveket, holott nyilván figyelembe veszik a háttérműhelyek vizsgálatait, elemzéseit.  Ez így kissé megtévesztő. Legalább érzékeltetni kellene, hogy ezeket tudják, ezekre alapoznak.

 

Sajnos, a tervezés kapcsán meg kell jegyezni, hogy a legtudományosabb, legkidolgozottabb előrejelzési technikák sem tudják – egyelőre – kezelni a váratlanságot vagy váratlannak tűnő ugrásokat, így a káoszos ugrásokat  vagy a hegeli filozófiából „kissé”  leegyszerűsítve átvett változást, amikor a „mennyiség átcsap minőségbe”.

 

Hazai példa:

• történelmi példa: folyt a következő ötéves terv előkészítése az 1980-as évek végén, de a tervezők nem észlelték, hogy olyan változások mennek végbe a környező világban és a társadalomban, hogy nemhogy a terv nem kerül realizálásra, de még a tervezők is megszűnnek.
• közelebbi példa: folyt a 25 évre szóló nagy nemzeti területrendezési terv kidolgozása, (öt évenkénti felülvizsgálattal), de menetközben gyors ütemben feltűnt egy műszaki innováció: a mobil telefon (ma már mobil internet) és internet. Ennek vannak fizikai infrastruktúrát és megjelenést szolgáló követelményei is: a nagy nemzeti területrendezési koncepció és terv ezt nem észlelte és nem is reagált rá: gyakorlatilag ott és úgy épült ki ez az egyre jelentősebb infrastruktúra, hogy a tervben ennek semmi nyoma. Látványnak viszont látható: magyar táj magyar ecsettel/fényképezőgéppel nincs antenna erdő nélkül.

 

tásai:

• a helyi közösségeket ösztönzik az integrált, alulról építkező megközelítések kidolgozására olyan körülmények esetén, amikor strukturális váltást igénylő területi és helyi kihívásokra kell reagálni;
• fejlesztik a közösségi kapacitásokat és ösztönzik az innovációt, (beleértve a társadalmi innovációt is), a vállalkozói tevékenységet és a változásra való képességet, ehhez eszközként a közösségek és területek kihasználatlan lehetőségeinek fejlesztését és felfedezését célozza meg;
• elősegítik a közösségi irányítást a közösségen belüli részvétel növelésével, a sajátnak érezhetőséggel (ezek a tényezők az EU szakpolitikáinak eredményességét is fokozhatják); továbbá
• segítik a többszintű kormányzást a helyi közösségek számára olyan struktúrát biztosítva, amelyen keresztül minden területen teljes mértékben részt vehetnek az EU-célkitűzések megvalósításának alakításában.

Európa és az innováció

 

Európa népei számára az 1. számú stratégiai célkitűzés a kutatás, a technológiai fejlesztés és innováció erősítése.

 

Mintha az uniós tagállamok vizionálnák, látnák magukat kunyhóban lakni, rabláncon éjjel-nappal dolgozni, ahol a megszületett gyermekek egyharmada nem éri meg az 1 éves kort, stb.

 

Vitathatatlan, hogy történelmileg előfordult, hogy egy – egy régió lokomotívból csak második vagy harmadik kocsi lett, nagy történelmi távlatokban pedig hogy a fejlett régiók egy ideig lesüllyedtek, lefelé nivellálódtak, mert barbár hordák lepték el őket, bár akkor sem a nulláról kellett felvergődniük. Történelmileg mindenre van példa.

 

A 20. század közepéig elsősorban a hadiipart tartották a műszaki innováció zászlóshajójának, húzóágazatának. Aztán az űrkutatás szerepének kiemelkedésével, az informatika robbanásszerű elterjedésével ezek az ágazatok lettek a húzóágazatok és napjainkban ehhez felzárkózik az egészségipar. De mögöttük még számos ágazatban, agrárágazat, genetika, stb. gyors ütemű, gyakran önfenntartó pályán mozgó fejlődés zajlik. Nagyon széles sávban és terepen halad előre a megújulás, sajnos ezeknek a folyamatoknak egy közös vonásuk van, hogy szellemi erőforrás és ráfordítás igényesek, és nagy forrásvonzatuk van. Tehát a tőkeszegényebb országok nehezen bírják „szusszal”. Ezért tűnik, hogy Európa, mint olyan lemaradt a K+F versenyben, mert a csúcstechnológiák jelentős része már nem erről a kontinensről kerül ki. Nem szabad lebecsülni a követő alkalmazások, megoldásokat sem. Ehhez is kell ötletesség, sőt néha ehhez kell igazán. Hogy az űrrakéták  hőpajzsához kifejlesztett kerámia anyag háztartási tepsire is nagyon jó, ehhez is kell ötlet, találékonyság.

 

Másrészről meg kell jegyezni, hogy műszaki újdonságok mellett vannak nem műszaki jellegű innovációk is, pl. társadalmi vagy művészeti jellegű újdonságok, amiknek a kísérleti terepe és módszerek kidolgozása, tesztelése, elterjesztése is más körülményeket, feltételeket igényel. Személyesen úgy látom, hogy Európa szerepe az ilyen újdonságok „kiizzadásában” nem csökkent, a sokszínűség, a sokfajtaság, ami az európai kultúrát jellemzi a lehető legjobb kísérleti terep a társadalmi innovációkhoz. Néhány egyszerű példa:

• történelmi távlatból: az 1960-as évek közepén óriási, több hullámban lezajló változást hozott 4 liverpooli fiatalember feltűnése, földindulásszerű  kulturális forradalmat kiváltva: öltözködés, magatartás, hétköznapi értékrend már 10 év múlva nem ugyanaz volt a világban, mint mielőtt színpadra léptek.
• Franciaország: a multikulturális tolerancia határainak kijelölése. A fejkendő viselésének megtiltása egy a különböző kultúrák eltérő megoldásait ugyan figyelembe vevő, toleráns, de mégis a realitás talaján maradó együttélési normák „kiizzadásának” egyik állomása.

 

Végül, de nem utolsó sorban, van olyan innovációs  terület, ahol a fejlődés pályája, iránya, sebessége bemérhető, valószínűsíthető. Vélhetően az innovációs területek 80%-a ilyen. Vannak azonban – mindig is voltak – véletlenszerűen kitalált, feltalált dolgok is, sőt még a földrajzi allokáció sem jelezhető előre mindig. Bólyai a világ központoktól távol és elzárva jött rá, hogy a párhuzamosok nem mindig párhuzamosok. Bár hálózatban dolgozott, Gauss-szal levelezett.

 

Szerintem, ha klónoznánk egy 5-6000 évvel ezelőtti csecsemőt, vagy az őserdő legmélyéről szereznénk egy újszülöttet, és a mai Európában átlagos szokásos és átlagos nevelési és oktatási módszerekkel nevelnénk, akkor az ilyen véletlenszerűen elállított gyerekek 80%-ának biztosan rutinszerűen megtanítható a másodfokú egyenlet megoldása. Az ötödfokúnál már léphet fel szóródás. Az emberi értelem egyenletesen oszlik el a Földön kb. 5000 éve.

 

Gyakorlatilag egy nagyszerű hajnövesztőt bárhol, bárki ki tud kísérletezni a Földön.

 

De ezzel együtt nagy szellemi kapacitásokat és minél nagyobb forrást kell biztosítani Európában is az innovációs folyamatok elősegítésére. A 80% biztos újdonság eléréséhez ez elengedhetetlen.

 

 

 

 

További, enyhén  geopolitikai jellegű megfontolások

 

Magáról az un. regionális politikai meggondolásokról van szó. Hosszú időkre visszanyúló viták sora, hogy mi a területfejlesztési politika, vidékfejlesztés, település- és városfejlesztés és különösen mi ezek egymáshoz való kapcsolódása, alá - fölé rendeltsége és eszköztára. Most paradigma váltás következett be.

 

Az Európai Unió eddigi regionális politikája cizellált és kifinomult megoldásokat tartalmazott, azonban  kötöttségekkel kellet számolnia:

 

• területi közigazgatási egységekhez kötődött
• alapjáratban kihozta, hogy a területi különbségek gyakran (ha nem legtöbbször) etnikai-nemzetiségi problémákkal terheltek, fűszerezettek
• ez utóbbi pedig belső politikai harcokat involvált
• minden erőfeszítés ellenére kissé merev és sematikus volt, bizonyos egyediségek, konkrét problémák nehezen voltak kezelhetők
• finanszírozás szempontjából is néha nehézkesnek tűnt
• számos (szinte megszámlálhatatlan) program működött az adminisztratív határokhoz nem kötött, azokat lebontó, megkerülő módon

 

Most elmozdulás történt ezen a téren is az egyediség, egyedre szabottabbság (taylor made) és a kisebb egységek felé. Fő elmozdulási irány, hogy vidéki térségek fejlesztésének probléma köre és a városi térségek fejlesztésének köre mind koncepcionálisan, mind technikáját tekintve elválasztódik. A régiók darabokra törnek, a régió darabok egymás ellen is küzdenek (pl. egy régión belül a különböző városi térségek, mindent a legnagyobb visz, vagy jut másnak is problémakör.).  Mozaik szerűvé válik a területfejlesztés, amely hálózatosan kötődik.

Uniós politikák és finanszírozási technikák változása

A közös európai célkitűzéseket megfelelő finanszírozási technikákkal támasztják alá. Vagyis a szép ívű elképzelések a realitások talaján maradnak. Ezek bonyolult összerendezettségben működnek.

A többéves pénzügyi keret (MFF) 2014-20 oszlik hat kategóriát foglal magába  ("fejezetek"), amelyek különböző területeken az uniós tevékenységeket fogják össze. Ezek az alábbiak:
 

1. Intelligens és inkluzív növekedés
   a. Versenyképesség a növekedésért és a munkahelyekért: magában foglalja a kutatás és az innováció; oktatás és képzés; transzeurópai hálózatok az energia, a közlekedés és a távközlés területén; szociálpolitika; vállalkozások fejlesztését stb.

b. Gazdasági, társadalmi és területi kohézió: kiterjed a regionális politika célja,hogy segítse a legkevésbé fejlett EU országok és régiók felzárkózását, erősítsék a régiók versenyképességét és a fejlődő régiók közötti együttműködést.

 

2. Fenntartható növekedés: természeti erőforrások: a közös mezőgazdasági politika, a közös halászati ​​politika, vidékfejlesztési és környezetvédelmi intézkedések öleli fel.

 

3. Biztonság és uniós polgárság: magában foglalja a bel- és igazságügyi, a határvédelem, bevándorlási és menekültügyi politika, a közegészségügy, a fogyasztóvédelem, a kultúra, az ifjúság, a tájékoztatás és a polgárokkal folytatott párbeszéd.
    
4. Globális Európa: tartozik valamennyi külső fellépés ("külpolitika") az EU, mint a fejlesztési támogatás és a humanitárius segítségnyújtási kivételével az Európai Fejlesztési Alap (EDF), amely  fejlesztési együttműködésének támogatására az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal, valamint a tengerentúli országokkal és területekkel való együttműködés támogatását szolgálja. Mivel azonban nem az EU költségvetéséből  finanszírozzák , hanem a közvetlen hozzájárulást fizetnek erre a célra az EU-tagállamok, az EFA ténylegesen nem tartozik a többéves pénzügyi keretbe.
5. Adminisztráció: magában foglalja az adminisztratív kiadások az összes európai intézmény, a nyugdíjak és az európai iskolákra szánt forrásokat
6. Kompenzáció: átmeneti fizetési célja annak biztosítása, hogy Horvátország, amely 2013. júliusában csatlakozott az EU-hoz még ne járuljon hozzá az EU költségvetéséhez annyival, mint amennyit használ belőle az első évben a csatlakozás után.
    

Nem mélyedek bele a többéves pénzügyi keret részletes taglalásába, csupán néhány dolgot emelek ki:

 

A többéves pénzügyi keret (MFF) meghatározza a maximális éves összegek  felső limitjét ("felső"), amelyet az EU elkölthet tölthetik a különböző politikai területekre ("fejezetekre").

Az éves költségvetés elfogadása ennek keretében történik, és általában ténylegesen nem éri el a többéves pénzügyi keret kiadási plafonját annak érdekében, hogy némi rugalmasságot biztosítson az előre nem látható igényekre.
 

A többéves pénzügyi keret része egy átfogó csomag, amely magában foglalja az EU saját forrásait  és egy sor ágazat specifikus jogszabályok meghatározzák a jogosultság feltételeit és szempontjait a források elosztása az egyes uniós kiadások programot.
 

A többéves pénzügyi keret megvalósulását 2014-20-os időszakon belül 2016-ban felül kell vizsgálni figyelembe véve a gazdasági helyzet alakulását, valamint a legfrissebb makrogazdasági előrejelzéseket.

 

A nagy fejezetek hagyományos eszköztára mellett éppen a közösség erősítése miatt szükség volt a költségvetés rugalmassági és speciális eszköztárának a kialakítására és bővítésére is.

 

Ismertes, a fejezetek nagy pillérei:

 

Nagy pillérek

Kohéziós Alap

A Kohéziós Alap a Közösség legszegényebb tagállamai közötti, a fejlettségi szintben meglevő különbségeket hivatott csökkenteni. Ezt a speciális szolidaritási alapot 1993-ban hozták létre, hogy a négy legszegényebb állam, Görögország, Portugália, Írország és Spanyolország helyzetén segítsen. A Kohéziós Alapot felhasználva nagy méretű, közlekedési és környezetvédelmi projekteket lehet megvalósítani

Strukturális Alapok

A Strukturális Alapok, az EU regionális politikájának fő pénzügyi eszközei. Az EU már a hetvenes évek óta aktívan finanszírozza regionális politikáját, azonban csak 1988-óta nevezik az Európai Regionális Alapot (ERDF), az Európai Szociális Alapot (ESF) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Részét (EAGGF GF) együttesen Strukturális Alapoknak, melyekhez ma már az utolsó bővítés során felállított Halászati Orientáció Pénzügyi Eszközei (FIFG) is hozzátartozik.

Közösségi kezdeményezések

Az Európai Unió létrehozott különleges programokat, ún. közösségi kezdeményezéseket, hogy közös megoldásokat találjon az Unió egészét érintő problémákra.

A közösségi kezdeményezések, a strukturális alapokhoz hasonlóan a gazdasági és társadalmi kohéziós célok érdekében működnek, a lényeges eltérés az alkalmazott munkamódszerek között van. Míg a strukturális alapok fejlesztéseit nemzeti szinten koordinálják, addig a közösségi kezdeményezéseket központilag, Brüsszelből irányítják.

A közösségi kezdeményezések fő célja a specifikus területekhez tartozó úttörő jellegű, innovatív megközelítések támogatása. A kezdeményezésekben részt vevők kötelezik magukat az eredményeik közkinccsé tételére annak érdekében, hogy más tagállamokban és tagjelölt országokban is fel lehessen használni a megszerzett tapasztalatokat.


Közösségi programok

A közösségi programok azok a közösségi politikák végrehajtását szolgáló cselekvési akciók, amelyek átfogják a gazdasági és társadalmi élet szinte minden területét. Az Európai Tanács 1993-as koppenhágai csúcstalálkozójának döntése alapján az integrációs felkészülés érdekében egyes közösségi programokhoz a társult közép-kelet európai országok is csatlakozhatnak.

Magyarország 1997 óta, 17 közösségi programban vett részt. A közösségi programok un. új generációs szakasza 2000-től indult el. Magyarország folyamatosan csatlakozik az Unió közösségi programjaihoz.. Ezek irányítását és az azokban való részvétel felügyeletét a szakminisztériumok, a technikai lebonyolítást többnyire az e célra létrehozott programirodák, ill. maguk a minisztériumok végzik.
 

Az Európai Unióban mintegy 45  Közösségi Program van folyamatban. Ezek közül a legjelentősebbek és Magyarországon a legismertebbek a következők:

Társadalmi kirekesztődés elleni küzdelmet szolgáló közösségi program: A programban folyó tevékenységek arra koncentrálnak, hogy döntő hatást fejtsenek ki a szegénység felszámolása érdekében. Tekintettel arra, hogy a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek is hozzájárulnak a kirekesztődés leküzdéséhez, a program bekapcsolja őket abba a politikai párbeszédbe és vitába, amelyet európai szinten kíván lefolytatni.

• Socrates program az Európai Unió oktatási együttműködési programja, felöleli az oktatás valamennyi szintjét az óvodától az egész életen át tartó tanulásig. Főbb céljai: a felsőoktatásban tanulók mobilitásának ösztönzése, a nyelvoktatás fejlesztése, a nyitott- és távoktatás eszközeinek és módszereinek fejlesztése, az egész életen át tartó tanulás ösztönzése, esélyegyelőség megteremtése, hátrányos helyzetűek támogatása.
• Leonardo program az Európai Unió szakképzési programja, amelynek célja a szakképzés piaci igényekhez történő igazítása, a szakképzés minőségének fejlesztése, illetve a szakképzés minél szélesebb rétegek számára hozzáférhetővé tétele, valamint a szakképzés tartalmával és módszereivel kapcsolatos újítások támogatása. A Leonardo program támogatja a szakképzés minden szintjének fejlesztését a középiskolától az egyetemeken át a továbbképzésekig, amelybe beletartozik a vállalaton belüli továbbképzés területe is

LIFE program által támogatott tevékenységek:

• Környezetvédelem - innovatív tevékenységek és bemutatók az ipar számára; bemutatók, promóció és műszaki támogatás a helyi hatóságok számára; a közösségi törvényhozást és politikákat támogató előkészítő tevékenységek.
• Természet megőrzése - az EU érdekkörébe tartozó, a természetes élőhelyek és a vadon élő növény- és állatvilág megőrzését szolgáló tevékenységek.
• Harmadik országok - technikai segítségnyújtás a környezetvédelmi adminisztratív szervezet létrehozásához, és a tartós fejlődést elősegítő természetvédelmi tevékenységek, bemutatók a Mediterrán- és Balti-tenger térségében.

Ifjúság Program: ifjúsági együttműködés, fő célja, hogy lehetővé tegye a fiatalok számára a felelős állampolgárként való viselkedéshez szükséges ismeretek, képességek és jártasság elsajátítását, hogy erősítse a szolidaritás érzését, ösztönözze a kezdeményezés szellemét, előmozdítsa a nemzetközi cserekapcsolatokat és megerősítse az együttműködést a fiatalokkal foglalkozó szakemberek között.

 

Rugalmassági  és speciális eszközök a finanszírozásban
 

Rugalmassági mechanizmusok révén az EU képes reagálni a váratlan eseményekre, mint a válság és vészhelyzetek. Figyelembe véve a korábbi tapasztalatokat, az utóbbi időben növelték az ilyen eszközök arányát (például a gyorssegélytartalékot kiszélesítették). A sürgősségi segélyre képzett tartalék célja, hogy a humanitárius, polgári válságkezelési és védelmi műveletek EU-n kívüli országokkal annak érdekében, hogy gyorsan reagáljanak a váratlan eseményekre. Például a gyorssegélytartalékot mozgósították 2012 után kitört konfliktus Szíriában, a konfliktusok a mali és a szárazság a Száhel-övezetben.

 

A speciális pénzügyi eszköztárba tartozik a Szolidaritási Alap.
 

Az EU Szolidaritási Alap célja, hogy lehetővé tegye sürgősségi pénzügyi támogatás biztosítását például egy – egy tagállamban bekövetkezett súlyos katasztrófa esetén, tagjelölt ország, mint például a 2009-es földrengés az olasz Abruzzo régió vagy a 2012-es árvíz Németországban (elősegítik az alapvető infrastruktúra újjáépítését, mentési műveleteket meggyorsítsák, átmeneti szállást vagy tisztítási műveleteket, vagy elhárítására azonnali egészségügyi kockázatokat.
 

További rugalmassági eszközök keretében lehet finanszírozni olyan egyértelműen rendkívüli meghatározott kiadásokat, amelyek nem tartoznak az uniós költségvetési fejezetekhez. Ezt a forrást használták például 2009-ben egy atomerőmű soron kívüli bezáráshoz Bulgáriában.
 

Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap
 

Az Európai Globalizációs Alap célja, hogy a munkavállalóknak segítsen visszailleszkedni a munkaerőpiacra, olyan esetekben, amikor nem strukturális, hanem pl. rendkívüli pénzügyi válság következtében vesztik el munkahelyüket  (pl: ennek következtében a globális pénzügyi és gazdasági válság). Például, hogy támogatják  a belga munkásokat után General Motors antwerpeni üzem bezárása után.
 

Speciális rugalmassági keretet alakítottak ki a fiatalok foglalkoztatásának elősegítésére. Annak érdekében, hogy oda koncentrálják az alapok felhasználását, ahol a legnagyobb szükség van rá és a lehető leghamarabb,  az Ifjúsági Foglalkoztatási Kezdeményezés  a kutatás, az Erasmus és a kkv-k.
 

Újdonságok az európai uniós fejlesztési politikában

 

A 2014-2020 közötti időszakban több jelentős változás következett be az uniós források allokációjában. A korábbi hét éves periódushoz képest – melynek a legfőbb célja a leszakadt régiók felzárkóztatása volt – a most induló ciklusban az EU más célkitűzéseket vállalt. Ezeket 11 pontban foglalta össze. Az összes tagállamnak ehhez a 11 célhoz kell igazítania saját fejlesztési terveit, így mind a 28 ország egy irányba fejlődik majd tovább.

Nevezetesen:

A Bizottság által meghatározott 11 tematikus célkitűzéshez való kötelező illeszkedés

1. a kutatás, a technológiai fejlesztés és innováció erősítése;
2. az információs és kommunikációs technológiák hozzáférhetőségének, használatának és minőségének javítása;
3. a KKV-k, a mezőgazdasági és a halászati ágazatok versenyképességének javítása;
4. az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulás támogatása minden ágazatban;
5. az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás,
6. a kockázat-megelőzés és -kezelés ügyének támogatása;
7. a környezetvédelem és az erőforrás-hatékonyság előmozdítása;
8.  a fenntartható közlekedés előmozdítása és kapacitáshiányok megszüntetése a főbb hálózati infrastruktúrákban;
9. a foglalkoztatás előmozdítása és a munkaerő mobilitásának támogatása;
10. a társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem; beruházások az oktatás, készségfejlesztés és élethosszig tartó tanulás területén;
11. az intézményi kapacitás javítása és hatékony közigazgatás.

A fenti 11 tematikus célkitűzés teljes összhangban áll Magyarország érdekeivel, jövőbeli lehetséges fejlődési irányaival.

 

 

Kohéziós politika 2014 és 2020 között

 

Az EU kohéziós politikájának következő, 2014 és 2020 közötti időszakával kapcsolatos új szabályokat és jogszabályokat 2013 decemberében hivatalosan jóváhagyta az Európai Unió Tanácsa.

 

 

Az Európa előtt álló számos különböző – gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi

– kihívásra való eredményes reagáláshoz integrált és területi szintű megközelítés szükséges.

Olyan többdimenziós, az adott hely jellegzetességeire és kívánt eredményeire szabott megközelítés, amely adott esetben túllép a hagyományos adminisztratív határokon, és amelyhez nagyobb hajlandóság lehet szükséges a különböző szintű kormányzati szervek részéről az együttműködésre és a koordinált cselekvésre a közös célok elérése érdekében. Mindez összhangban áll a Lisszaboni Szerződés által bevezetett területi kohéziós új célkitűzéssel, amely elismeri, hogy az európai szintű gazdasági és társadalmi kohézióhoz nagyobb hangsúlyt kell fektetni az EU politikáinak területi hatására.

 

A Közös előírásokat tartalmazó rendelet ezért új integrációs eszközöket vezetett be, amelyek a

területi szintű stratégiák gyakorlati megvalósítására használhatók, és összekapcsolják a

partnerségi megállapodásokban és az operatív programokban kijelölt tematikus célokat a

területi dimenzióval: a közösség által irányított helyi fejlesztéssel (a Közös előírásokat tartalmazó rendelet 32–35. cikke) és az integrált területi beruházásokkal

(a Közös előírásokat tartalmazó rendelet 36. cikke).

 

Olyan  integrált területi beruházásokra (ITI) összpontosít, amelyekkel az EU-tagállamok összevonhatják egy vagy több operatív program különféle prioritási tengelyeihez kapcsolódó beruházásait a többdimenziós és több szektort érintő beavatkozások érdekében. A támogatások különböző beruházási prioritásokhoz való hozzárendelése továbbra is nyomon követhető marad.

 

Mivel az integrált területi stratégiák létfontosságúak az Európa 2020 stratégiában megálmodott intelligens, fenntartható és inkluzív Európa megteremtéséhez, a Közös előírásokat tartalmazó rendelet e stratégiák megvalósításának kulcsfontosságú eszközeként kezeli az ITI-beruházásokat. Az ITI rugalmas mechanizmust kínál a változatos területi igényekre való integrált reagálás kidolgozásához anélkül, hogy szem elől tévesztené a

tematikus fókuszt, amely a kohéziós politikát és az Európa 2020 stratégiát összeköti.

 

 

ITI –t  hatékony és rugalmas eszközként aposztrofálják.

 

Az ITI a területi stratégiák integrált módon történő megvalósítását lehetővé tevő eszköz. Az ITI nem az operatív programokhoz tartozó művelet vagy alprioritás. Az ITI lehetővé teszi a

tagállamok számára az operatív programok átfogó megvalósítását, valamint az egy vagy több operatív program prioritási tengelyeiből származó támogatások igénybe vételét, biztosítva ezzel egy adott területhez kapcsolódó integrált stratégia megvalósítását. Így az ITI megléte egyrészt rugalmasságot biztosít a tagállamoknak az operatív programok kialakítása során, másrészt az egyszerűsített finanszírozás által lehetővé teszi az integrált intézkedések hatékony megvalósítását.

 

Fontos hangsúlyozni, hogy az ITI-k csak abban az esetben használhatók hatékonyan, ha az adott földrajzi terület integrált, több ágazatra kiterjedő területi stratégiával rendelkezik.

 

Az ITI kulcselemei:

• kijelölt terület és integrált területi fejlesztési stratégia;

• megvalósítandó intézkedéscsomag; valamint

• kormányzati egyeztetések az ITI irányításával kapcsolatban.

 

Kijelölt terület és integrált területi fejlesztési stratégia

 

Alapvető fontosságú az ágazatokat átfogó, integrált fejlesztési stratégia kialakítása, amely az érintett terület fejlesztési szükségleteire irányul. A stratégiát úgy kell kialakítani, hogy az intézkedések a koordinált megvalósítás során létrejött szövetségekre épüljenek.

 

Az ITI tárgyát bármilyen, adott területi jellemzőkkel rendelkező földrajzi övezet képezheti, a

városkörnyékektől a városi, nagyvárosi, városi-vidéki, körzeti és régióközi szintekig. Az ITI keretében egy adott régión belüli, hasonló tulajdonságokkal rendelkező különálló földrajzi területek (pl. kis vagy közepes városokból álló hálózatok) esetében is megvalósíthatók az összehangolt intézkedések.

 

Az ITI-nek nem szükséges lefednie egy közigazgatási egység teljes területét.

Emellett az ITI az Európai területi együttműködés (ETC) keretében történő intézkedések megvalósítására is alkalmas. Például az ITI-k integrált városfejlesztési stratégiák megvalósítására is alkalmazhatók határokon átnyúló városok esetében. Az ITI eredményesen támogathatja a konkrét területi igényekre szabott lépéseket. Mindig figyelembe kell venni azonban az együttműködés körülményeit is. Az Európai Területi Együttműködéssel (ETE) kapcsolatos szabályozás ezért előírja, hogy az ITI-k megvalósítására közvetítő szervként vagy az egyik résztvevő ország törvényei alapján – állami hatóság által – létrehozott jogi testületet, vagy legalább két résztvevő ország különböző testületeit, vagy egy Európai területi együttműködési csoportosulást (EGTC) kell kijelölni. (Az ETE-szabályozás 11. cikke).

 

 

Az ITI által megvalósítandó intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a részt vevő operatív program(ok)  prioritási tengelyeinek tematikus célkitűzéseihez, valamint a területi stratégia fejlesztési célkitűzéseihez. Az érintett beruházásokat az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) vagy a Kohéziós Alap finanszírozhatja. A

finanszírozás emellett az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) vagy az Európai Halászati Alap (EHA) támogatásával is kiegészülhet. Az egyes ITI-kben nem kötelező minden Alap támogatását igénybe venni, (ugyanakkor javasoljuk, hogy egy-egy ITI több alapból is merítsen forrásokat. Az ERFA által biztosított fizikai infrastrukturális beruházások és az ESZA humántőke-beruházásainak ötvözése például különösen releváns a

fenntartható városfejlesztés szempontjából; az ERFA és az EMVA közös beruházásai pedig a

városi–vidéki partnerkapcsolatok támogatásában juthatnak érvényre.

 

Az ITI-k nem csak támogatás, hanem adott esetben pénzügyi eszközök formájában is segíthetik a fejlesztési stratégiában rögzített lépések megvalósítását (lásd a Közös előírásokat tartalmazó rendelet 37–46. cikkét).

 

A közösségi irányítású helyi fejlesztés az ITI-k megvalósítási folyamatának egyik építőeleme is lehet.

 

Az ITI és a CLLD között azonban jelentős különbségek állnak fenn. A CLLD szigorúan „alulról felfelé” irányuló megközelítés. A helyi intézkedéscsoport határozza meg a

helyi fejlesztési stratégiát, valamint az annak keretein belül finanszírozott tevékenységeket.

Az ITI azonban nem határozhatja meg előre magukkal a beruházásokkal kapcsolatos döntések menetét – ez lehet felülről lefelé vagy alulról felfelé történő folyamat, illetve a kettő kombinációja. A CLLD így az ITI-ken keresztül megvalósuló integrált városfejlesztési stratégia egyik alkotórésze is lehet.

 

Az egy adott területre vonatkozó, ITI-n keresztül megvalósuló fejlesztési stratégiát támogató beruházások mellett további, ugyanazt a területet megcélzó tevékenységek finanszírozhatók egy vagy több operatív program prioritási tengelyei segítségével, amelyek nem vesznek részt az ITI fin

finanszírozásában. A javaslat számos beruházási prioritása közvetlenül hozzájárulhat az adott földrajzi terület fejlesztéséhez, és nem kötelező mindegyiket megvalósítani az eszköz keretében. Célszerű azonban az érintett térség ágazati beruházásait az integrált területi fejlesztési stratégiákba ágyazni és azokkal összhangba hozni.

 

 

Az ITI által megvalósítandó intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a részt vevő operatív program(ok) prioritási tengelyeinek tematikus célkitűzéseihez, valamint a területi stratégia fejlesztési célkitűzéseihez. Az érintett beruházásokat az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) vagy a Kohéziós Alap finanszírozhatja. A finanszírozás emellett az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) vagy az Európai Halászati Alap (EHA) támogatásával is kiegészülhet. Az egyes ITI-kben nem kötelező minden Alap támogatását igénybe venni, (ugyanakkor javasoljuk, hogy egy-egy ITI több alapból is merítsen forrásokat. Az ERFA által biztosított fizikai infrastrukturális beruházások és az ESZA humántőke-beruházásainak ötvözése például különösen releváns a fenntartható városfejlesztés szempontjából; az ERFA és az EMVA közös beruházásai pedig a városi–vidéki partnerkapcsolatok támogatásában juthatnak érvényre.

 

 

Az ITI-kkel kapcsolatos műveletek vezetése és megvalósítása az operatív program irányító hatóságának feladata. Az irányító hatóságok azonban közvetítő szereplőket – helyi hatóságokat, regionális fejlesztési szervezeteket vagy civilszervezeteket – bízhatnak meg a

vezetési és megvalósítási feladatok némelyikével vagy akár mindegyikével. Az ITI-vezetés kijelölésének formája és mértéke az adott tagállam vagy régió adminisztratív egyeztetésétől függ. Amennyiben az ITI a fenntartható városfejlesztés (lásd az ERFA-szabályozás 7. cikkét) érdekében tesz integrált lépéseket, kötelező feladatokat delegálni a városi hatóságoknak is – legalább a megfelelő műveletek kiválasztásának feladatát.

 

 

Az ITI-vel kapcsolatos rendelkezéseknek több potenciális előnye van:

• A strukturális alapok integrált használatát ösztönző ITI-k jobb összesített eredményt hozhatnak ugyanolyan mértékű közberuházás mellett.

 

• Az ITI-k irányításának lehetséges delegálása különböző lehetőségeket teremt a régiók alatti szintű szereplőknek (helyi, illetve városi érdekelteknek) a program előkészítésében és megvalósításában való részvételük és felelősségük biztosításával.

 

• Mivel az ITI-k kezdettől fogva több forrásból szereznek majd támogatást, az összehangolt intézkedések nagyobb biztonsággal valósíthatók meg.

 

• Az ITI kiváló eszköz az adott területekre vonatkozó fejlesztési megközelítések megvalósításához, emellett elősegítheti a helyi és regionális szintű kiaknázatlan lehetőségek kihasznál

 

 

 

 

 

A közösségvezérelt helyi fejlesztésről (CLLD - Community-Led Local Development)

A 2014-től kezdődő hétéves uniós költségvetési ciklusban lehetővé válik más fejlesztési alapok integrációja, a különböző források összevonása.

Nem teljesen új dolog, mert már voltak kisebb kísérleti jellegű előzmények, de tekintsünk most egy kísérleti fázisban való továbblépésnek azt, hogy 2014-től kezdődő hétéves uniós költségvetési ciklusban lehetővé válik más fejlesztési alapok integrációja, a különböző források összevonása. Egyik ilyen tovább lépés a CLLD betűszóval jelölt program.

 

Az elmúlt 20 év során a LEADER[1] koncepció amelyet a strukturális és vidékfejlesztési alap finanszírozott, segítette a vidékfejlesztési szereplőket helyi régiójuk hosszú távú lehetőségeinek felmérésében, és hatékony és hatásos eszköznek bizonyult a fejlesztési irányelvek megvalósításában. Az Európai Bizottság ezt a technikát,  megvalósítási módszert az URBAN[2] és az EQUAL[3] közösségi kezdeményezéseken keresztül is támogatta. A már 1991 óta folyamatos EU-támogatásban részesülő LEADER a vidékfejlesztési politika fontos elemévé vált, és egész Európában széles körűen elfogadottá vált. 2007 óta a helyi fejlesztés az Európai Halászati Alapon belül is alkalmazásra került a halászati közösségek fenntartható fejlődésének támogatásához.

 

Ezen előzmények után indul útjára a CLLD,  a közösség által irányított helyi fejlesztés, amelynek kapcsolata a LEADER-rel eléggé nyilvánvaló.

 

 

Az 1303/2013 számú Közös előírásokat tartalmazó rendelet (EU) 32–35. cikke(4) a közösség által irányított helyi fejlesztéssel kapcsolatban a LEADER szemléletmódján alapul, és érinti a

Közös Stratégiai Keret négy alapját – Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, Európai Halászati Alap – a 2014 és 2020 közötti programidőszakban (ezek az ESB-alapok – európai strukturális és befektetési alapok).

 

A CLLD olyan konkrét eszköznek szánják, amely a régiók alatti szinten használható, és helyi szinten egészíti ki az egyéb fejlesztési támogatásokat. A CLLD képes mozgósítani és bevonni a helyi közösségeket, szervezeteket, hogy azok hozzájáruljanak az Európa 2020 stratégiában kitűzött intelligens, fenntartható és inkluzív fejlődéshez, a területi kohézió támogatásához és a

konkrét szakpolitikai célkitűzések teljesüléséhez.

 

 

A CLLD fő jellemzői:

 

Egységes módszertan alkalmazása a közösség által irányított helyi fejlesztésben, amely:

• konkrét, szubregionális szintű területekre összpontosít;
• közösség által irányított,
• a helyi nyilvánosságot és a magánszektor társadalmi gazdasági érdekeit képviselő helyi akciócsoportokkal olyan integrált és több szektort felölelő, terület specifikus helyi fejlesztési stratégiákon keresztül valósul meg, amelyik kialakításukkal figyelembe veszik a helyi igényeket és lehetőségeket,
• a helyi környezetben innovatív jellemzőket foglal magába,
• hálózatépítési tevékenységeket, valamint értelemszerűen együttműködést is tartalmaz.

 

Ez az egységes módszertan lehetővé teszi majd az alapok egymáshoz kapcsolt és integrált felhasználását a helyi fejlesztési stratégiák megvalósításában.

A 2014-től kezdődő hétéves uniós költségvetési ciklusban lehetővé válik más fejlesztési alapok integrációja, a különböző források összevonása. Lényegesnek a szakmai kritériumrendszer felállítása, és a különböző operatív programok lehatárolása mellett azt, hogy a meglévő projekteket "nyomasztó" utófinanszírozás ne nehezüljön tovább.

Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) forrásainak öt százalékát kötelezően CLLD módszerrel kell felhasználni, míg az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), valamint az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) esetében ez választható lehetőség.

A tagállamoknak a partnerségi megállapodásukban szükséges megadniuk, hogyan tervezik a CLLD eszköz alkalmazását. Az újdonságnak számító CLLD-eszköz a halászati alap esetében célzottabb, míg a vidékfejlesztésben szélesebb területet ölel fel, így egyebek mellett határon átnyúló együttműködésre is lehetőséget ad.

 

Az ESB-alapok szerinti közös szemléletmód fő célja a CLLD fejlesztési eszközként való alkalmazásának egyszerűbbé tétele és kibővítése.

 

A CLLD hatásai:

• a helyi közösségeket ösztönzik az integrált, alulról építkező megközelítések kidolgozására olyan körülmények esetén, amikor strukturális váltást igénylő területi és helyi kihívásokra kell reagálni;
• fejlesztik a közösségi kapacitásokat és ösztönzik az innovációt, (beleértve a társadalmi innovációt is), a vállalkozói tevékenységet és a változásra való képességet, ehhez eszközként a közösségek és területek kihasználatlan lehetőségeinek fejlesztését és felfedezését célozza meg;
• elősegítik a közösségi irányítást a közösségen belüli részvétel növelésével, a sajátnak érezhetőséggel (ezek a tényezők az EU szakpolitikáinak eredményességét is fokozhatják); továbbá
• segítik a többszintű kormányzást a helyi közösségek számára olyan struktúrát biztosítva, amelyen keresztül minden területen teljes mértékben részt vehetnek az EU-célkitűzések megvalósításának alakításában.

 

 

 

A CLLD fő összetevői:

 

1. A helyi akciócsoportoknak olyan, a helyi nyilvánosságot és a magánszektor társadalmi gazdasági érdekeit képviselő személyekből kell állniuk – például vállalkozókból és szövetségeikből, helyi hatóságokból, területeket vagy vidékeket összefogó szövetségekből, állampolgári csoportokból (például kisebbségek, idősek, férfiak/nők, ifjúság, vállalkozók stb.), közösségi és önkéntes szervezetekből stb. A kiválasztási döntéseknél a szavazatok legalább 50%-át olyan partnereknek kell adniuk, amelyek nem közhatalmak, és egyetlen érdekcsoport sem rendelkezhet a szavazatok 49%-ot meghaladó részével.

 

2. A helyi fejlesztési stratégiáknak összhangban kell állniuk a ESB-alapok azon megfelelő programjaival, amelyekből támogatást kapnak. A stratégiáknak meg kell határozniuk, hogy mely területre és populációra vonatkoznak; tartalmazniuk kell a fejlesztési igények és a terület lehetőségeinek elemzését, többek között GYELV (gyengeségek, erősségek, lehetőségek, veszélyek, angol betűszóval: SWOT) elemzést is, valamint ismertetniük kell a célkitűzéseket, a stratégia integrált és innovatív jellemzőit, beleértve a kimenet vagy eredmény szempontjából mérhető célkitűzéseket is. A stratégiáknak egy cselekvési tervet is tartalmazniuk kell, amely bemutatja, hogyan feleltethetők meg a célkitűzések konkrét projekteknek, irányítási és monitorozási intézkedéseknek, valamint pénzügyi tervnek is szerepelnie kell bennük.

 

3. Adott helyi stratégia esetében a terület és népesség szerinti hatókörnek koherensnek és célzottnak kell lennie, valamint meg kell lennie a hatékony végrehajtáshoz elégséges kritikus tömegnek. A helyi akciócsoportok dönthetnek azon tényleges területek és populáció meghatározásáról, amelyekre stratégiájuk vonatkozik majd, de ezeknek összhangban kell állniuk a közös előírásokat tartalmazó rendelet 33. cikkében (6) lefektetett feltételekkel. A népesség mérete legalább 10 000 és legfeljebb 150 000 lehet, amely összhangban van a LEADER program 2007 és 2013 között érvényes rendelkezéseivel. Valamelyik tagállam javaslata alapján megfelelően  indokolt esetben a Bizottság elfogadhatja ezeknek a határértékeknek a módosítását.

 

Viszonyítás képpen az ERFA finanszírozásában a 2000 és 2006 közötti időszakban az URBAN II programokban átlagosan 30 000 lakos volt érintett.

 

A 2014 és 2020 közötti programidőszakban a négy ESB-alapra vonatkozó közös jogi keret és egységesített szabályok formájában létrejövő, explicitebb jellegű támogatás fokozza az egységes jelleget, és ösztönzi a több alapra támaszkodó, egyetlen helyi közösség által irányított stratégiák támogatását.

 

Az ESB-alapokra vonatkozó közös előírások több szempontból célozzák a közösség által irányított helyi fejlesztések megvalósításának egyszerűbbé tételét:

• A közösség által irányított helyi fejlesztésének egységes módszertanát kell majd alkalmazni az összes ESB-alap és régió tekintetében, így az összes terület uniós támogatásban részesülhet a kapacitásfejlesztés, az állami és a magánszektor helyi együttműködései, a hálózatépítés és tapasztalatcsere terén;
• Az ESB-alapokból származó támogatások egységesek és összehangoltak lesznek. Így a kedvezményezettek könnyebben tudnak több alap forrásaira támaszkodó stratégiákat létrehozni, amelyek jobban igazodnak igényeikhez és területi sajátosságaikhoz, például egy vidéki és városi jellegű részeket is tartalmazó terület esetében. Ezt biztosítja majd az összehangolt kapacitásfejlesztés, a közösség által irányított helyi fejlesztési stratégiák kiválasztása, jóváhagyása és finanszírozása, valamint a helyi akciócsoportok működése is;

 

• Fő alap:  A közösen finanszírozott stratégiák esetében lehetőség lesz arra, hogy egyetlen alapból (a fő alapból) történjen a közösség által irányított helyi fejlesztési stratégia megvalósításának és  serkentésének kezelésével kapcsolatos folyó kiadások támogatása.

• Ösztönzők:  A kohéziós politika szempontjából, azoknál az operatív programoknál, amelyeknél  egy teljes prioritási tengely a közösség által irányított helyi fejlesztésen keresztül valósul meg, az ERFA és/vagy az ESZA részéről biztosított maximális társfinanszírozási arány 10 százalék ponttal növekszik.  Az EMVA esetében a maximális társfinanszírozási arány a körülményektől függően 80 % és 90% között lehet a közösség által irányított helyi fejlesztésekre vonatkozóan, míg az EHA esetében a maximális társfinanszírozási arány 75%.

 

ERFA/ESZA

:

A Lisszaboni Szerződés és az Európa 2020 stratégia elfogadása határozottabb hátteret ad a helyi problémák integrált és inkluzív megközelítést alkalmazó kezeléséhez. Konkrétan a növekedés minőségét középpontba helyező megközelítés, illetve a befogadó és fenntartható jelleg biztosításának igénye azt jelenti, hogy a kohéziós politikának a gazdasági, társadalmi és területi kohézió céljaival összhangban olyan cselekvéseket kell támogatnia, amelyek a munkanélküliség, a megfosztottság és szegénység területeit kezelik.

 

EMVA

:

A közösség részvételének fontosságát mutatja a közösség által irányított fejlesztések sikere, ezt támogatja a LEADER program szemléletmódja. E szemléletmód sikerét igazolja az Európai Unióban jelenleg működő 2300 helyi akciócsoport, amelyek finanszírozása eléri az 5,5 milliárd eurót (ez az EMVA forrásainak 6%-a).

A LEADER megközelítés a közösség által irányított helyi fejlesztésekre vonatkozó új bizottsági kezdeményezés alapja is egyben: területi jelleg; alulról építkezés; állami és magánszektor; integráltság; innovatív jelleg; együttműködés és a hálózatépítés alkalmazása. A minden tagállam EMVA-keretéből kötelezően elkülönített 5%-os hányad megmarad a 2014 és 2020 közötti időszakban is, miközben az új jogi keretrendszer nagymértékben erősíti a megközelítés integrált jellegét.

 

EHA

:

2007 óta az Európai Halászati Alap (EHA) 4. prioritási tengelye biztosított támogatást a halászati területek fenntartható fejlesztéséhez, és biztosította, hogy a helyi halászati akciócsoportok cselekvései támaszkodjanak az egyes halászati területek egyedi erősségeire és lehetőségeire, kihasználják az új piacokat és termékeket, valamint az összes szektor helyi szereplőinek ismereteit, energiáját és erőforrásait beépítsék tevékenységükbe.

Jelenleg 21 tagállamban 300-nál több helyi halászati akciócsoport működik. Az ESB-alapok szerinti új közös szemléletmód még nagyobb lehetőségeket ad a helyi halászati akciócsoportok kezébe, és hogy  integrált módon tudjanak együttműködni más szektorokkal és szomszédos területekkel.

 

• Mivel a közösség által irányított helyi fejlesztés terület specifikus, és különféle CSF-alapok forrásaira támaszkodhat, ideális módszert jelent a városi, vidéki és halászati területek közötti kapcsolatok kiépítésére.
• A tagállamok partnerségi szerződésükben megadják, hogyan tervezik a közösség által irányított helyi fejlesztés támogatását, és feltüntetik, hogy mely területtípusoknál alkalmazható a közösség által irányított helyi fejlesztés. Míg az ERFA, az ESZA és az EHA esetében a közösség által irányított helyi fejlesztés választható lehetőséget jelent, az EMVA esetében kötelező.
• Mivel a helyi akciócsoportok által a közösség által irányított helyi fejlesztésekre vonatkozóan létrehozott stratégiák több alap működéséhez is kapcsolódhatnak, az alapok között egységes megközelítést és koordinációt kell megvalósítani. A tagállamoknak és az irányító hatóságoknak meg kell határozniuk a helyi fejlesztési stratégiák kiválasztására vonatkozó feltételrendszert, és biztosítaniuk kell, hogy a kiírások és eljárások egyeztetve legyenek az alapok között. A stratégiák kiválasztását és jóváhagyását az illetékes irányító hatóságok által erre a célra létrehozott bizottság végzi, így biztosítható, hogy a több alap forrásaira támaszkodó stratégiák a teljes stratégiára vonatkozóan összehangolt finanszírozásban részesüljenek.

 

Az 1990 és 1993 közötti időszakban összesen 33 városi kísérleti projekt indult el az ERFA 10. cikkének égisze alatt.

 

Ezek a projektek 11 tagállamban valósultak meg, céljuk a városok megújítása, a

gazdasági és társadalmi kohéziót elősegítő szélesebb szakpolitikai kereten belüli tervezése volt.

 

A helyi stratégiák kiválasztására és jóváhagyására vonatkozó határidő 2017 vége. A stratégiák kiválasztásának első fordulóját a partnerségi megállapodás jóváhagyási dátumát követő két éven belül kell megtartani. Mivel ebből a finanszírozási időszakból nincs lehetőség automatikus áthozatalra a következő időszakra, az EMVA és EHA forrásaival működő meglévő helyi akciócsoportoknak új stratégiákat kell benyújtaniuk.

 

Az új javaslatok a meglévő helyi akciócsoportok számára lehetővé teszik azt is, hogy helyi stratégiájuk kiszélesítésével egyéb ESB-alapok támogatását is igénybe vegyék. Az olyan területeken, amelyeknél a tagállamok jelzik a közösség által irányított helyi fejlesztés alkalmazásának lehetőségét, a tagállamoknak az irányító hatóságokkal olyan kapacitásfejlesztő tevékenységeket kell végezniük, amelyek biztosítják, hogy a helyi közösségek – különösen a kiszolgáltatott helyzetű területeken – felkészültek lehessenek a

teljes körű részvételre.

 

Ez a helyi akciócsoportok fejlesztésével és életképes stratégiák megfogalmazásával érhető el.

 

A potenciális helyi akciócsoportoknak már a korai fázisban fel kell venniük a kapcsolatot az irányító hatóságokkal, hogy igényeik és aggályaik ismertté válhassanak, és azokat a programok  kialakítása során tekintetbe lehessen venni.

 

Az CLLD-vel minden tagállamban kötelezően előírt módszer lett. Magyarország a végrehajtáshoz szükséges partnerségi megállapodásában rögzítette az elképzeléseit. Döntés született arról, hogy a programok irányító hatósága a Vidékfejlesztési Minisztériumon belül marad. Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága (DG Agri) képviselője arról beszélt, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) forrásainak öt

A CLLD fő jellemzői:

 

Egységes módszertan alkalmazása a közösség által irányított helyi fejlesztésben, amely:

• konkrét, szubregionális szintű területekre összpontosít;
• közösség által irányított,
• a helyi nyilvánosságot és a magánszektor társadalmi gazdasági érdekeit képviselő helyi akciócsoportokkal olyan integrált és több szektort felölelő, terület specifikus helyi fejlesztési stratégiákon keresztül valósul meg, amelyik kialakításukkal figyelembe veszik a helyi igényeket és lehetőségeket,
• a helyi környezetben innovatív jellemzőket foglal magába,
• hálózatépítési tevékenységeket, valamint értelemszerűen együttműködést is tartalmaz.

 

Ez az egységes módszertan lehetővé teszi majd az alapok egymáshoz kapcsolt és integrált felhasználását a helyi fejlesztési stratégiák megvalósításában.

A 2014-től kezdődő hétéves uniós költségvetési ciklusban lehetővé válik más fejlesztési alapok integrációja, a különböző források összevonása. Lényegesnek a szakmai kritériumrendszer felállítása, és a különböző operatív programok lehatárolása mellett azt, hogy a meglévő projekteket "nyomasztó" utófinanszírozás ne nehezüljön tovább.

Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) forrásainak öt százalékát kötelezően CLLD módszerrel kell felhasználni, míg az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), valamint az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) esetében ez választható lehetőség.

A tagállamoknak a partnerségi megállapodásukban szükséges megadniuk, hogyan tervezik a CLLD eszköz alkalmazását. Az újdonságnak számító CLLD-eszköz a halászati alap esetében célzottabb, míg a vidékfejlesztésben szélesebb területet ölel fel, így egyebek mellett határon átnyúló együttműködésre is lehetőséget ad.

 

Az ESB-alapok szerinti közös szemléletmód fő célja a CLLD fejlesztési eszközként való alkalmazásának egyszerűbbé tétele és kibővítése.

 

A CLLD ha

 

 

A CLLD fő összetevői:

 

1. A helyi akciócsoportoknak olyan, a helyi nyilvánosságot és a magánszektor társadalmi gazdasági érdekeit képviselő személyekből kell állniuk – például vállalkozókból és szövetségeikből, helyi hatóságokból, területeket vagy vidékeket összefogó szövetségekből, állampolgári csoportokból (például kisebbségek, idősek, férfiak/nők, ifjúság, vállalkozók stb.), közösségi és önkéntes szervezetekből stb. A kiválasztási döntéseknél a szavazatok legalább 50%-át olyan partnereknek kell adniuk, amelyek nem közhatalmak, és egyetlen érdekcsoport sem rendelkezhet a szavazatok 49%-ot meghaladó részével.

 

2. A helyi fejlesztési stratégiáknak összhangban kell állniuk a ESB-alapok azon megfelelő programjaival, amelyekből támogatást kapnak. A stratégiáknak meg kell határozniuk, hogy mely területre és populációra vonatkoznak; tartalmazniuk kell a fejlesztési igények és a terület lehetőségeinek elemzését, többek között GYELV (gyengeségek, erősségek, lehetőségek, veszélyek, angol betűszóval: SWOT) elemzést is, valamint ismertetniük kell a célkitűzéseket, a stratégia integrált és innovatív jellemzőit, beleértve a kimenet vagy eredmény szempontjából mérhető célkitűzéseket is. A stratégiáknak egy cselekvési tervet is tartalmazniuk kell, amely bemutatja, hogyan feleltethetők meg a célkitűzések konkrét projekteknek, irányítási és monitorozási intézkedéseknek, valamint pénzügyi tervnek is szerepelnie kell bennük.

 

3. Adott helyi stratégia esetében a terület és népesség szerinti hatókörnek koherensnek és célzottnak kell lennie, valamint meg kell lennie a hatékony végrehajtáshoz elégséges kritikus tömegnek. A helyi akciócsoportok dönthetnek azon tényleges területek és populáció meghatározásáról, amelyekre stratégiájuk vonatkozik majd, de ezeknek összhangban kell állniuk a közös előírásokat tartalmazó rendelet 33. cikkében (6) lefektetett feltételekkel. A népesség mérete legalább 10 000 és legfeljebb 150 000 lehet, amely összhangban van a LEADER program 2007 és 2013 között érvényes rendelkezéseivel. Valamelyik tagállam javaslata alapján megfelelően  indokolt esetben a Bizottság elfogadhatja ezeknek a határértékeknek a módosítását.

 

Viszonyítás képpen az ERFA finanszírozásában a 2000 és 2006 közötti időszakban az URBAN II programokban átlagosan 30 000 lakos volt érintett.

 

A 2014 és 2020 közötti programidőszakban a négy ESB-alapra vonatkozó közös jogi keret és egységesített szabályok formájában létrejövő, explicitebb jellegű támogatás fokozza az egységes jelleget, és ösztönzi a több alapra támaszkodó, egyetlen helyi közösség által irányított stratégiák támogatását.

 

Az ESB-alapokra vonatkozó közös előírások több szempontból célozzák a közösség által irányított helyi fejlesztések megvalósításának egyszerűbbé tételét:

• A közösség által irányított helyi fejlesztésének egységes módszertanát kell majd alkalmazni az összes ESB-alap és régió tekintetében, így az összes terület uniós támogatásban részesülhet a kapacitásfejlesztés, az állami és a magánszektor helyi együttműködései, a hálózatépítés és tapasztalatcsere terén;
• Az ESB-alapokból származó támogatások egységesek és összehangoltak lesznek. Így a kedvezményezettek könnyebben tudnak több alap forrásaira támaszkodó stratégiákat létrehozni, amelyek jobban igazodnak igényeikhez és területi sajátosságaikhoz, például egy vidéki és városi jellegű részeket is tartalmazó terület esetében. Ezt biztosítja majd az összehangolt kapacitásfejlesztés, a közösség által irányított helyi fejlesztési stratégiák kiválasztása, jóváhagyása és finanszírozása, valamint a helyi akciócsoportok működése is;

 

• Fő alap:  A közösen finanszírozott stratégiák esetében lehetőség lesz arra, hogy egyetlen alapból (a fő alapból) történjen a közösség által irányított helyi fejlesztési stratégia megvalósításának és  serkentésének kezelésével kapcsolatos folyó kiadások támogatása.

• Ösztönzők:  A kohéziós politika szempontjából, azoknál az operatív programoknál, amelyeknél  egy teljes prioritási tengely a közösség által irányított helyi fejlesztésen keresztül valósul meg, az ERFA és/vagy az ESZA részéről biztosított maximális társfinanszírozási arány 10 százalék ponttal növekszik.  Az EMVA esetében a maximális társfinanszírozási arány a körülményektől függően 80 % és 90% között lehet a közösség által irányított helyi fejlesztésekre vonatkozóan, míg az EHA esetében a maximális társfinanszírozási arány 75%.

 

ERFA/ESZA

:

A Lisszaboni Szerződés és az Európa 2020 stratégia elfogadása határozottabb hátteret ad a helyi problémák integrált és inkluzív megközelítést alkalmazó kezeléséhez. Konkrétan a növekedés minőségét középpontba helyező megközelítés, illetve a befogadó és fenntartható jelleg biztosításának igénye azt jelenti, hogy a kohéziós politikának a gazdasági, társadalmi és területi kohézió céljaival összhangban olyan cselekvéseket kell támogatnia, amelyek a munkanélküliség, a megfosztottság és szegénység területeit kezelik.

 

EMVA

:

A közösség részvételének fontosságát mutatja a közösség által irányított fejlesztések sikere, ezt támogatja a LEADER program szemléletmódja. E szemléletmód sikerét igazolja az Európai Unióban jelenleg működő 2300 helyi akciócsoport, amelyek finanszírozása eléri az 5,5 milliárd eurót (ez az EMVA forrásainak 6%-a).

A LEADER megközelítés a közösség által irányított helyi fejlesztésekre vonatkozó új bizottsági kezdeményezés alapja is egyben: területi jelleg; alulról építkezés; állami és magánszektor; integráltság; innovatív jelleg; együttműködés és a hálózatépítés alkalmazása. A minden tagállam EMVA-keretéből kötelezően elkülönített 5%-os hányad megmarad a 2014 és 2020 közötti időszakban is, miközben az új jogi keretrendszer nagymértékben erősíti a megközelítés integrált jellegét.

 

EHA

:

2007 óta az Európai Halászati Alap (EHA) 4. prioritási tengelye biztosított támogatást a halászati területek fenntartható fejlesztéséhez, és biztosította, hogy a helyi halászati akciócsoportok cselekvései támaszkodjanak az egyes halászati területek egyedi erősségeire és lehetőségeire, kihasználják az új piacokat és termékeket, valamint az összes szektor helyi szereplőinek ismereteit, energiáját és erőforrásait beépítsék tevékenységükbe.

Jelenleg 21 tagállamban 300-nál több helyi halászati akciócsoport működik. Az ESB-alapok szerinti új közös szemléletmód még nagyobb lehetőségeket ad a helyi halászati akciócsoportok kezébe, és hogy  integrált módon tudjanak együttműködni más szektorokkal és szomszédos területekkel.

 

• Mivel a közösség által irányított helyi fejlesztés terület specifikus, és különféle CSF-alapok forrásaira támaszkodhat, ideális módszert jelent a városi, vidéki és halászati területek közötti kapcsolatok kiépítésére.
• A tagállamok partnerségi szerződésükben megadják, hogyan tervezik a közösség által irányított helyi fejlesztés támogatását, és feltüntetik, hogy mely területtípusoknál alkalmazható a közösség által irányított helyi fejlesztés. Míg az ERFA, az ESZA és az EHA esetében a közösség által irányított helyi fejlesztés választható lehetőséget jelent, az EMVA esetében kötelező.
• Mivel a helyi akciócsoportok által a közösség által irányított helyi fejlesztésekre vonatkozóan létrehozott stratégiák több alap működéséhez is kapcsolódhatnak, az alapok között egységes megközelítést és koordinációt kell megvalósítani. A tagállamoknak és az irányító hatóságoknak meg kell határozniuk a helyi fejlesztési stratégiák kiválasztására vonatkozó feltételrendszert, és biztosítaniuk kell, hogy a kiírások és eljárások egyeztetve legyenek az alapok között. A stratégiák kiválasztását és jóváhagyását az illetékes irányító hatóságok által erre a célra létrehozott bizottság végzi, így biztosítható, hogy a több alap forrásaira támaszkodó stratégiák a teljes stratégiára vonatkozóan összehangolt finanszírozásban részesüljenek.

 

Az 1990 és 1993 közötti időszakban összesen 33 városi kísérleti projekt indult el az ERFA 10. cikkének égisze alatt.

 

Ezek a projektek 11 tagállamban valósultak meg, céljuk a városok megújítása, a

gazdasági és társadalmi kohéziót elősegítő szélesebb szakpolitikai kereten belüli tervezése volt.

 

A helyi stratégiák kiválasztására és jóváhagyására vonatkozó határidő 2017 vége. A stratégiák kiválasztásának első fordulóját a partnerségi megállapodás jóváhagyási dátumát követő két éven belül kell megtartani. Mivel ebből a finanszírozási időszakból nincs lehetőség automatikus áthozatalra a következő időszakra, az EMVA és EHA forrásaival működő meglévő helyi akciócsoportoknak új stratégiákat kell benyújtaniuk.

 

Az új javaslatok a meglévő helyi akciócsoportok számára lehetővé teszik azt is, hogy helyi stratégiájuk kiszélesítésével egyéb ESB-alapok támogatását is igénybe vegyék. Az olyan területeken, amelyeknél a tagállamok jelzik a közösség által irányított helyi fejlesztés alkalmazásának lehetőségét, a tagállamoknak az irányító hatóságokkal olyan kapacitásfejlesztő tevékenységeket kell végezniük, amelyek biztosítják, hogy a helyi közösségek – különösen a kiszolgáltatott helyzetű területeken – felkészültek lehessenek a

teljes körű részvételre.

 

Ez a helyi akciócsoportok fejlesztésével és életképes stratégiák megfogalmazásával érhető el.

 

A potenciális helyi akciócsoportoknak már a korai fázisban fel kell venniük a kapcsolatot az irányító hatóságokkal, hogy igényeik és aggályaik ismertté válhassanak, és azokat a programok  kialakítása során tekintetbe lehessen venni.

 

Az CLLD-vel minden tagállamban kötelezően előírt módszer lett. Magyarország a végrehajtáshoz szükséges partnerségi megállapodásában rögzítette az elképzeléseit. Döntés született arról, hogy a programok irányító hatósága a Vidékfejlesztési Minisztériumon belül marad. Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága (DG Agri) képviselője arról beszélt, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) forrásainak öt százalékát kötelezően CLLD módszerrel kell felhasználni, míg az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), valamint az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) esetében ez választható lehetőség.

A tagállamoknak a partnerségi megállapodásukban szükséges megadniuk, hogyan tervezik a CLLD eszköz alkalmazását. Az újdonságnak számító CLLD-eszköz a halászati alap esetében célzottabb, míg a vidékfejlesztésben szélesebb területet ölel fel, így egyebek mellett határon átnyúló együttműködésre is lehetőséget ad.

Megjegyzés: szerintem egy – egy akciócsoport egy-egy járás határait fogja követni, mindenesetre, a hálózat és munkatársai együttvannak.

 

 

Támogatás az integrált fenntartható városfejlesztésért

Bár szinte valamennyi célnak lehet városfejlesztési vonatkozása, a korábban felsorolt 11 tematikus cél közül 4 olyan van, amelyekhez konkrét városfejlesztési beruházási prioritások is kapcsolódnak:

• 4. cél: Alacsony széndioxid kibocsátású gazdaság - ehhez kapcsolódó stratégiák támogatása városi területeken;
• 6. cél: Környezetvédelem - a városi környezet fejlesztése;
• 7. cél: Fenntartható közlekedés fejlesztése - fenntartható városi közlekedés megteremtése;
• 9. cél: Társadalmi befogadás és a szegénység elleni küzdelem - leromlott városrészek fizikai és gazdasági megújítása.

Konkrét eszközök a városok fejlesztése érdekében

1. Integrált Területi Fejlesztés (ITI - Integrated Territorial Investment)

Az integrált területi fejlesztés egy átfogó program valamely meghatározott területi egység (városrész, város, város-régió, városi vonzáskörzet, stb.) komplex fejlesztésére. A lényege ennek a megközelítésnek, hogy nem egy-egy projektet támogatnak, hanem egy - az adott területi egység fenntartható fejlődését megalapozó - komplex, egymásra épülő elemekből álló projektcsomagot. Egy olyan mini programot, amelyben ESZA-ból és ERFA-ból finanszírozható fejlesztések egyaránt vannak. Az ITI lényegi eleme az is, hogy optimális esetben a program végrehajtását is az érintett városra delegálják, azaz az adott város KSZ-szerű működés keretében menedzseli a teljes program végrehajtását - pl. pályáztat a város civil szervezetei körében! 

Tagállami szinten a rendelkezésre álló ERFA források minimum 5 százalékát ilyen programok végrehajtására kell allokálni, és a tagállam - Bizottság között megszülető Partnerségi Szerződésben az érintett városi területeket nevesíteni kell!

 

 

2. Innovatív városfejlesztési akciók

A városfejlesztésben paradigmaváltásra van szükség - éppen ezért ösztönzi a kreatív és innovatív - a megszokottól eltérő városfejlesztési megoldások felszínre kerülését és terjesztését. Ennek érdekében hozzák létre az "Innovatív városfejlesztési akciók" elnevezést viselő eszközt, amelynek elsődleges célja az "innovatív és kísérleti célú" megközelítésmód és megoldások támogatása a fenntartható városfejlesztés témakörében. Ha tehát valamelyik városnak van olyan fejlesztési elképzelése, amely újszerű, de adott esetben nehezen illeszthető be a mainstream programokba, ezen eszköz segítségével megvalósíthatja. Természetesen az eszköz - ha megtelik tartalommal - arra is jó lesz, hogy városok másoktól tanuljanak, ötleteket gyűjtsenek. Ezt az eszközt a Bizottság közvetlenül menedzseli majd, így a támogatandó projektek kiválasztásában európai szintű versenyre lehet számítani. Ráadásul a rendelkezésre álló forrás meglehetősen korlátozott: teljes uniós ERFA összeg 0.2%-a, mindösszesen tehát kb. 370 millió euro 7 évre.

3. Európai Városfejlesztési Platform

Az európai szintű tapasztalatcsere fontosságát jelzi, hogy ehhez a Bizottság szervezeti keretet is rendel: létrejön az Európai Városfejlesztési Platform, amely felületet kíván biztosítani a városok számára a folyamatos, közvetlen párbeszédre, dilemmák, tapasztalatok, ötletek megosztására, két- és többoldalú városi együttműködések kialakítására. A platform a jelenlegi elképzelések szerint korlátos - európai szinten összesen 300 tagja lehet: olyan városok, amelyek integrált területi fejlesztést vagy innovatív akciót valósítanak meg. Az előző két eszközzel ellentétben a platform működéséhez nem kapcsolódik külön finanszírozás.

 

Mindegyik tagállam köteles a részére allokált ERFA-források 5%-át a fenntartható városfejlesztést szolgáló integrált stratégiák megvalósítására fordítani. Az ilyen stratégiák finanszírozására változatlanul számos lehetőség áll rendelkezésre:

 

 

 

Újdonságok a magyarországi fejlesztési politikában

 

Különösebb makrogazdasági kalkulációk nélkül is leszögezhető, hogy az uniós fejlesztés politika és az ahhoz való kapcsolódás fogja meghatározni az ország egész fejlesztés politikáját a következő években is. A Széchenyi 2020 márkanevet viselő terv lesz nem az alapja, hanem a hivatkozási alapja a fejlesztési források elosztásának.

A kormányzati attitüdöt két kormányhatározat testesíti meg:

1600/2012.  és 1217/2013. Korm. Határozat

• Erős központi koordináció minden alapra kiterjedően
• A közreműködő szervezetek a miniszterek irányítása alá kerülnek
• A regionális fejlesztési ügynökségek a megyei önkormányzatok irányítása alá kerülnek;

Az alapelveket a 1731/2013. Korm. határozat szögezi le:   

• Új  fejlesztéspolitikai intézményrendszer;
• „Kiszervezések” megszüntetése;
• Pályázatok értékelése intézményrendszeren belül;
• Továbbképzési rendszer kiépítése;
• Közbeszerzési rendszer átalakítása;
• Egyszerűsített pénzügyi elszámolások alkalmazása;
• Egyfokú jogorvoslat;
• Rendelkezésre álló adatok felhasználási körének bővítése;
• A projektek végrehajtásához szükséges engedélyezési eljárások  központosítása;
• Egységes eljárásrend kidolgozása.

Formálisan a 2014-2020 közötti időszakban jelentős uniós forrás áll Magyarország rendelkezésére. Magyarországon az alábbi programok keretében fognak a pályázatok futni:

 

 

 

Operatív Program	Indikatív forrásallokáció a források %-ában	Indikatív forrásallokáció EU+hazai Mrd Ft
Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP) (tervezhető alapok: ERFA, ESZA)	39,40%	2 869,7
Terület- és Településfejlesztési Operatív Program ( TOP) (tervezhető alapok: ERFA, ESZA)	16,15%	1 175,3
Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) (tervezhető alapok: ERFA, ESZA) ( A rendelkezésre álló források kiegészíthetők a 15 %-os földrajzi rugalmasság terhére.)	3,55%	259,6
Központi és területi gazdaságfejlesztés összesen	= 59,10%	= 4 304,6
Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP) (tervezhető alapok: ERFA, ESZA)	10,94%	796,8
Környezeti és Energetikai Hatékonyság OP ( KEHOP) (tervezhető alapok: Kohéziós Alap, ERFA)	14,77%	1 075,8
Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program (IKOP) (tervezhető alapok: Kohéziós Alap, ERFA)	13,69%	997,1
Végrehajtási Koordinációs Operatív Program (KOP) (tervezhető alap: Kohéziós Alap)	1,50%	109,3
összesen	= 41,90%	= 7 283,6
mindösszesen	= 100,0%	= 11 588,2

A  megelőző és a jelenlegi ciklus közötti különbségeket az alábbi táblázatban összegzem:

 

A 2007-2013 és a 2014-2020-as tervezési időszak összehasonlítása

	2007-2013	2014-2020
Uniós tervezési keretek s tervezési keretek	Strukturális alapok és vidékfejlesztés elkülönül Tagállami szintű keretdokumentum (Nemzeti Stratégiai Referenciakeret, NSRK)	Integrált tervezés: Közös Stratégiai Keret (5 alap egységes keretben) uniós szinten Tagállami szintű keretek (Partnerségi Megállapodás)
Tematikus súlypontok	15 OP	9 OP, célzottabb tervezés uniós és hazai szinten (11 tematikus cél, EU 2020)
Prioritások	Gazdaságfejlesztés: 24% Foglalkoztatás mint szociális kérdés	gazdaságfejlesztés: 60%  Foglalkoztatás a gazdasági fejlesztés része
Intézményrendszer	Központi irányítás (NFÜ) Regionális dekoncentráció (RFÜ)	központi koordinációval (ME) működő decentralizált intézményrendszer (IH-k a szakpolitikáért felelős tárcáknál) valós térségi decentralizáció (megyei szinten)
Eljárás-rendek, támogatási formák	Komoly adminisztratív kötelezettségek, 2010-től racionalizáció, egyszerűsítések Pályázatok vissza nem térítendő támogatással	egyszerűbb eljárásrendek, központi koordinációval Vissza nem térítendő támogatások mellett nagyobb teret kapnak a pénzügyi eszközök, A pénzügyi eszközök teszik ki a teljes összeg 10%-át, közszféra ne pályázzon: szakmailag kijelölt fejlesztések, ismert programozható forráskeretek  nyílt pályázatok mellett optimalizált projekt kiválasztási eljárások
Helyi együttműködés eszközei	LEADER – Közösségi kezdeményezés a vidéki gazdaság fejlesztéséért Helyi Akciócsoportok ( helyi fejlesztési társulások)	CLLD ( közösségvezérelt helyi fejlesztések) ITI (területileg integrált beruházások) (Megkönnyítik az integrált tervezést több alap forrásainak felhasználásával)
Területiség	Regionális OP-k (7 db) tervezés szintje NUTS2 statisztikai régiók	Terület és Településfejlesztési OP tervezés szintjei: megye, megyei jogú városok, kistérség, CLLD
Közép-magyarországi régió	Átmeneti régió	fejlett régiónak minősül jelentős forráscsökkenés (de van lehetőség többletforrásokra a régió területére eső, de az ország területét szolgáló beruházások esetében)

 

 

 

Személyes észrevételek, megjegyzések:

 

1. A regionális gondolatnak Magyarországon vége, kihalt (egy ideig biztos). A régió fogalma kiesik, eltűnik, marad a szétaprózott és erősen kézbe tartható megye. A belépési folyamat kapcsán még erősen igenelt, majd több kormányzati ciklus alatt is inkább elsunnyogott kérdéskör egyelőre lekerült a napirendről, éppen uniós politikai megfontolások részeként
2. a fenti kormányhatározat az erős központosítást, az „egy akaratot” szögezi le. A hivatali végrehajtási rend ezt biztosítja
3. a független vagy annak nevezett szakértői hálózat kilövése is ebbe az irányba hat, egyetlen olyan nem hivatali rendbe szervezett bázis sincs, ami nem hivatali utasítást hajt végre
4. a szervezeti rend gyakori változtatása azt eredményezi, hogy a döntési láncolatban utólag nehezen rekonstruálható, hogy ha valami, esetleg problémás döntéssel kapcsolatban utasítás érkezett, az milyen formájú volt, írásban, szóban, ráutalással történt, esetleg csak informális elvárásoknak feleltek meg a döntési láncolatban résztvevők.
5. Kérdés továbbá az is, hogy Magyarországon az önkormányzati reform, átalakítás meghagyja-e az új típusú ITI fejlesztésekhez ehhez szükséges önállóságot - és erőforrásokat - bármelyik városnál is. Lesz-e menedzsment kapacitás?
6. A 60%-os gazdaságfejlesztés: külön problémakör:

 

Nézzük konkrétan:

 

GINOP 1. prioritás indikatív tartalom (+ TOP)

1. Növekedésünk Alapjai - Versenyképes KKV-k a hazai- és világpiacon
2. Pénzügyi eszközök és szolgáltatások fejlesztése (tőke, hitel, garancia, lízing, stb.)
3. Üzleti infrastruktúra fejlesztése

• Telephely alapítási és fejlesztési támogatás
• Üzleti infrastruktúra fejlesztés induló és a fejlődő vállalkozások számára is (ipari parkok, logisztikai központok)

4. Hálózati gazdaság fejlesztése (Vállalati együttműködések, klaszterek; Beszállítói hálózatok): Beruházás-ösztönzés a munkahelyek teremtése és megtartása érdekében (szolgáltató központok, munkaerő piaci mobilitást segítő fejlesztések, atipikus foglalkoztatási formák és családbarát munkahelyek támogatása

Gyakorlatilag kész a gazdaságfejlesztés infrastruktúrája, azaz az ipari parki és üzleti parki hálózat, a KKV – jellemzői, hogy általában helyi piacra termelnek, nem a világpiacra. Kérdés, hogy a lipóti pékség meg akar-e jelenni Vietnamban, vagy Argentinában. Maximum Bécs vagy Pozsony. Kivel és mivel akarjuk versenyeztetni a magyar KKV-t?

A célok nemesek és szépek, papír ízűek. Nem lehetetlen az értelmezési keretek tágításával vagy némi átértelmezésével elhozni a pályázatokat, azok jelentős részét, de pillanatnyilag úgy tűnik, a magyar gazdaság ezt a lécet nehezen fogja vinni.

 

A jelenleg zajló brókerbotrányok rávilágítanak kissé a magyar gazdaság egyik sötét lyukára: vajon mekkora a részaránya annak,  amit buboréknak, lufinak,  ami az amerikai gazdasági válság kapcsán is kibukott és a válságot okozta. Buborékok a modern gazdaságban az olyan sötét részek, ahol nem valós teljesítmények és valós pénzek vannak jelen és mozognak, hanem fiktívek, egymással átfedésben, szövevényesen.

 

Ismeretes, hogy a magyar rendszerváltás igen tőkeszegény feltételekkel indult, a marxi tanokkal ellentétben szinte semmilyen eredeti tőke nem volt. Mesterséges privatizációk zajlottak, fiktív tartalmú papírokkal (kárpótlási jegyek), valódi gazdasági teljesítmény pedig éppen zuhanó repülésben volt. Nem volt meg a szükséges mentális teljesítmény sem a piacgazdaságra való áttéréshez.  Nulla saját törekvés, eredményesség, rátermettség, saját ötlet, munka, erőfeszítés.

Ez látszik meg az ország állapotán, hogy a  piacgazdaság nem természetesen alakult ki, nincs mögötte teljesítmény. Ingoványos talajra építkezett a magyar piacgazdaság. Ez az „eredendő bűn” ma is látszik. Nagyon sok buborék lehet a magyar gazdaságban, ami bedőlve problematikus lehet.

 

A valódi tőkét külföldről hozták be, ezen érdekek és értékek mentén ment végbe a gazdaság átalakítása.