Amicus Plato magis amicus veritas

Innováció, fejlődés (Innovation and Evaluation)

  • Innovation and fine arts
  • Innováció és képzőművészet
  • Innovation and mathematics
  • Innováció és matematika
  • Magyarország műszaki innovációja

Innovation and fine arts

Innovation is the essence of man and humanity: it is a fundamental question: to do everything unchanged or to change, sometimes a little, sometimes bigger. Historically, the decision is influenced by geographical factors and their changes: where the circumstances are more varied, the more problems to be solved, it usually inspires the need for change. It can be observed, for example, that in a geographical area where there is more diversity, there are changes from time to time in the climate, in physical conditions (eg in a continental climate) the "compulsion" to change is more and more inspiring to innovate, as a society operating in a more stable geographical environment. The analysis of the innovation process does not analyze, evaluate, determine the causes and connections of the great social processes and historical relations, what actually moves the historical processes, but serves as a significant additive to them.

It is beyond the scope of this article to present the innovation process in its philosophical depth, i.e., how typical are elements primarily related to the issue of philosophy, such as "quantity taps into quality" or the issue of evolution-revolution. However, these pairs of concepts can sometimes be studied very well in connection with a specific case, for example, we think through the history of small arms from the front - loading rifle to the innovations of Colt and Winchester. These leaps associated with the named person also meant quality leaps in the development of these goods. And quality leaps have often expanded the use of a given product to a huge extent. A number of elements can be presented that can be identified as jumping points or revolutionary points.

Innovations are of several types, such as technical or technical, economic, or strongly linked to human activity. It should be noted that I interpret social innovations much more broadly than the usual corporate, economic management solutions.

In fact, at the same time, there are innovations in each sub-area that mark a milestone in great historical processes. Thus, among the technical innovations, the "invention" of the wheel, the invention of the printing or steam engine, among the economic innovations, the interest of money, the "invention" of the stock market, the formation of business forms are turning points in the great historical processes.

In the social sphere, in addition to Jesus, all those who think in the other great world religions emphasize the idea of ​​social solidarity, which, of course, is then institutionalized in some form. Thus, in Europe, such institutions in the twelfth century e.g. the so-called beguinages, the institutions for the safety of women left alone, later the institutions of orphanages, or, from the end of the 19th century, the development of social security systems are all huge changes. Such great turning points can also be detected in the field of the arts as the most peculiar human activity.

Another peculiarity of innovation processes, collectively known and broadly interpreted, is that a widening follower-development layer sometimes develops in the form of a pyramid behind the development wedges; The "evolution" of innovation often manifests itself in smaller or larger steps until it reaches a new phase. The idea and novelty are further developed, step by step, until you reach another big jumping point.

In the case of technical innovations, the accepted view is that there are pulling sectors, so above all, the military industry was considered to be it. This role has been taken over by space research since the 1960s and 70s.

Another aspect of research is the spread of innovation between geographical areas, along the settlement hierarchy or even between social strata. In the evenings, the speed, direction and characteristics of the spread can be well demonstrated. Of course, curves, etc. can be specified. In general, there are steeper curves, curves with different slopes, regular and less regular, undulating, and protruding curves. There is a way that a given product that was once considered a novelty will pass away. (Patent systems raise awareness of this in time zones by those with intellectual property).

There are some novelties

• where the spread between countries is decisive (eg innovations related to labor law, eg the issue of leave, innovations in family support systems, or among technical ones, eg the spread of nuclear power plants, etc.),

• there are those in which the spread between social groups is more typical (eg the toolbox of housing conditions, leisure activities, technical means of use, eg (washing machine, refrigerator spread)

• there are also those where the spread of settlements is typical: it spreads quickly in big cities, from there it drains faster and slower towards smaller settlements).

In fact, the analysis and comparison of different curves can lead to the creation of working models, which at the same time makes the directions of change and some of its features somewhat tangible.

It is precisely for this reason that the relationship between the fine arts and innovation processes can be given special attention because the fine arts are one of the fundamental and characteristic and exclusively human activities, the "documentation" of which, in turn, can be well followed. The creators of works of fine art have been counted from a relatively early age, while this demand, as an intellectual achievement that also brings profit to its inventor, was later institutionalized in the case of technical products. The English law of 1641 can be considered important in this regard. Intellectual property is protected by laws and institutions, first in England, then during the French Revolution and then in other European countries. That is, such an accurate tracing of technical innovations is only possible from the beginning of the 19th century, until the invention offices were put into operation. The Patent Office has been operating in Hungary since 1896.

Maybe Gutenberg is an exception. The invention of printing has taken a historic turn in the crucial issue of storing and transmitting information. In addition to the printing devices, of course, toner and paper were needed to start the process. It was not at the same time and jumping out of the "bathtub" that this very important technical solution was born. It is known that as early as the 11th century in China, Pi Seng created the first essentially functional device model. The invention of the paper is named after Caj Lem (China). They moved slowly, step by step, to Europe. On the other hand, Gutenberg's great innovation is the fact that the writings used in Europe can be used to solve successful operations in about 100 characters, and he has made a breakthrough in the field of information transfer and preservation. In this form, from the printing of the first Bible in Europe (by agreement 1452. Mainz), each country took over the invention in turn, over a period of 5-20-25 years. (In Hungary, 1473 is considered the foundation of printing).

However, the innovation process of the fine arts can be traced well from the very beginning, both in terms of "idea" and "execution" and the changes that take place in them. Here I mean the way of representation and the content of the idea, while the implementation is worth thinking through the technical solutions and methods (technical side).

Especially after the first millennium, with some settlements, new ideas can be traced, above all in European culture. It is known who and where he portrayed in a novel way, he brought a new idea compared to previous solutions. All this is well documented in the history of the fine arts. Also how the new techniques (paints and other display devices, canvas, or eg the spread of paper) have influenced the thought execution.

Another element of the analysis of innovation processes is the spread of novelties. It can be said that the "spread" of art is determined by a strong intention to follow. Innovations usually spread between larger regions and countries, but there is also a strong spread along social definition and settlement hierarchy. There is also a big difference in the way and pace of tracking between settlements.

Although the spread of innovation in the fine arts is one of the little-studied processes, it has not been discussed in such a formulation, ie what layers follow the novelties of the fine arts in what way and at what pace. In the 1500s and 1600s, the spread of novelties between countries could be expected to be at least 8-10-15 years, and this rate of spread was reduced to 3-5 years by the end of the 1800s. This applies to both the "idea" level and the technical level.

It should be noted that this period, when the fine arts became a "productive force," became an important tool in many fields with the introduction, spread, teachability, and learnability of accurate, lifelike representation. For example, an important member of the expeditionary expeditions was the removal of a person with good imagery (along with paper and good imagery, of course) whose work allowed them to present discoveries, new landscapes, people, new and old flora and fauna, and even the existing environment in general. etc. In the 18th century, only aesthetic representation and specifically technical, scientific representation, technical, design drawings, map drawing, etc. are separated.For example, increasingly scientific criminology has also benefited from good representation.

The interaction between the fine arts and other innovations from outside deserves special attention. The most characteristic of this is the appearance and spread of photography. Photography manifested itself as a faithful representation of the present moment. At the same time, with the advent and technical development of photography, depictions, whether in the form of persons, portraits, or landscapes, were already on a high and high artistic level, with precise, faithful yet highly decorative solutions widespread. With this, photography had to compete and adopt the modes of representation followed and accepted there. Photography - including about people, family events (wedding photos) - provided the widest, least affluent strata with an opportunity to show themselves that was previously only available to the affluent strata.

Photography, as a competitor to the fine arts and at the same time a very slowly developing activity into an independent branch of art, is particularly interesting nowadays, when a new technical challenge has emerged, the possibility of digitization and digital art.

The road is far from the drawings on the walls of the caves that also serve as dwellings, and it is a long time before the dwellings of today's citizens. These images, by the way, reflect the ability of a 2-3 year old child to portray and accommodate. About 4,000 years ago, there was a clear division between public architectural objects and public spaces, as well as private spaces, private architecture. In ancient times, it has already been established how large community spaces (churches, public buildings, public spaces) are decorated. Within this, it is certain that the apartment of the Roman (but rather we do not know that the Egyptian, etc.) citizen, especially of the more affluent, of course, was adorned with works of art, it belonged to the status of a farmer, he even needed a contractor. In the early Middle Ages, the supply of private spaces with art objects was somewhat relegated to the background, but in the 1400s and 1500s the spread of private assignments boomed again and reached a similar magnitude to public commissions. During the late renaissance, it became natural that pictures hung on the walls of the citizens' homes, especially the wealthy ones, and there were perhaps one or two sculptures in the garden. A 17-18. The theme was crystallized in the 19th century, which was typical for a long time: it consisted mainly of sacred images, portraits, family-themed pictures and landscapes, and towards the end of the 18th century, other works with other themes also contributed to this (eg nude pictures,). The expansion of demand has created an expansion for the service sector: it was worth learning to be a painter, but even to deal with it in an amateur way. By the middle of the 19th century, the decoration of flats with pictures became more and more common, lower prestige, less moderate citizens also started to decorate their living environment with pictures, who were the salon, who were the clean room, above all. The social distribution is characteristic, in the rural, moderate peasant environment the sacred images dominated, while the salons of the more bourgeois persons are colored by persons, landscapes and mythological scenes.

Of course, the supply responded to the demand, a large number of artists appeared, while in the end the science of painting became an activity also practiced by housewives. In the twenties and thirties of the 20th century, the number of amateur artists multiplied, becoming a not uncommon phenomenon.

Let's take a specific example, which is still a popular and popular theme in today's Hungary: namely, the open-hearted depictions of Jesus and Mary. The works of fine art that show this now seem to be in a descending branch.

Apparently, it was already medically known that there was indeed such a disorder that the heart was located outside the ribs (but not outside the chest!), A phenomenon that could be observed for a few hours to a few years. However, it is related to the visions of St. Margaret of Alacoque, who lived in the 17th century, and as a result spread the well-known depiction of the heart of Jesus: a heart blazing outside the chest and even outside the robe. The sister, who lived in the convent of Paray-le-Monial, had visions of the Heart of Jesus for three years (1673-1675). He also told his church superiors the essence of his visions, but considering that it was neither written in the Bible nor compatible with ordinary experience, the sister was sent to a distant mountain monastery for good air. But the ghost broke free from the bottle, and the idea set off on its world-conquering journey. His first artistic representation is named after P. Battoni, (1760), in his representation he holds the inner organ in the hands of Jesus, stretching it towards the viewer. Then the idea was further developed and more gently, more acceptable to the general public, already points to the transparent heart of Jesus through the garment. And another popular depiction was born of the visions of Sister St. Faustina: in the image of the Merciful Jesus, mercy and love flow like rays of light from the heart of Jesus. Another further thought on the subject was that Mary was also presented with a heart outside such a dress. From these types, countless (and therefore better or better) works were born all over the world, and in addition to sacred places, they also became a popular type of image in homes.

Anyway, the model worked at least once more. (Visions of Lourdesi).

Anyway, it can be said based on experience only that in 80% of the flats, 45-50% of the images of sacred objects are depictions of Mary, with or without a child, going to the menu, or just alone, with an open heart or lily. The portrayal of Jesus is also done primarily in the above way. The remainder of the religious representations may have been made up of a patron saint related to the family, less often other representations. Otherwise, it is really and possibly difficult to find an explanation for such a success in the open-hearted depiction of Jesus and Mary. Even if worn out of the living environment, these images survive for a long time in sacred places.

In the fine arts, this is not the only idea that has been processed several times, variations have been formed from them. This also exists in the technical field, but there are also ideas in the literature for such "remakes", such as the survival of a hermit on the shore, which has been processed several times, the idea of ​​escaping from prison, and so on. Fine art also has ideas that are renewable, repeatedly processed.

Nowadays, the fine arts also face several challenges. It should be stated at the outset that this activity is not threatened by robotization. What digitalization, however, has to face, which affects this human activity in several forms.

Further steps in the fine arts:

• new display modes, technical tools. Within this, new tools such as paints, (e.g. the latest paint sensation is the so-called YInMn blue success (cf. Magyar Hang 2021.Iv. Volume No. 5). Trifle, but due to the traditional Chinese writing style, recommended for children in school paints are also better than those made in Europe, so there are great opportunities even in the field of technical renewal.

• painting is the art of light, which light initially meant primarily sunlight. Beyond that, however, as Rembrandt has shown above all else, light has many forms of appearance: moonlight, torch light, candle light, lamp light, LED light, as these lights split into the dark, and so on. There are even opportunities for the light itself and its environment to work together.

Overall, however, these challenges and opportunities fall short of the greatest challenge of our time: the digital world.

• Digitization is emerging as a new technical element and opportunity, which is yet to be developed into a real art: digital forms, the possibilities of computer visualization are actually still in an experimental stage, but this will change in the foreseeable future.

• Another huge opportunity is in the dissemination of knowledge. No one can visit all the museums in the world. The digital display, on the other hand, has a number of advantages over printed reproductions. The works are presented at all, they can be learned at least on a simple screen level. Oeuvres may also be presented. Obviously, it does not only partially return the original work, but it does provide at least some information, the works can be known on some level. It is no exaggeration to say that it reproduces the works even more analytically, in a more comprehensible way in detail, than a reproduction produced in print.

• 3D printing allows you to make copies, which can bring many new possibilities, although not always in a positive sense.

Large museums in large countries have embarked on a powerful digitization to make works of art easy to learn about.

Question: Will this trend reach us in 20 or 25 years?

Additional notes:

A significant and increasingly significant part of technical innovations no longer comes from Europe. Latin America, for example, has been competitive in artistic innovations for decades. In the case of socio-social innovations, however, Europe is leading the way and will continue to be so for a long time to come.

It is not useless to broaden the concept of innovation and review it on a broader basis, because in this way the so-called a concept formerly called the human factor can also be grasped. In fact, the analysis and comparison of different types of curves can lead to the creation of working models, which at the same time makes the directions of change and some of their features somewhat tangible.

Digitalisation is not yet able to capture many things - brain research here or there. Digitization and the techniques based on it use binary codes, yes-no. With this, a lot can be grasped, but human thinking is really more diverse and diverse than that.

To give an example from the field of law: legal principles and laws are formed along a logically mathematical approach: definition, statement, proof, means, methods of proof, etc. However, in the field of law, there is a concept that cannot be approached from the side of formal logic: for example, when a judge has to decide whether something is "life-like or non-life-like". This is not yet well approached by today's digital applications, as this concept has spatial and temporal definitions, but also individual characteristics.

That's why I brought up this fine art example of what makes something popular and believable, it should be a field for even more reflection.

(In memoriam: in memory of ancestors, one was a painter, his paintings are in the National Gallery, another inventor, according to the records of the Patent Office)

(the article is translated by Google machine)

Innováció és képzőművészet

Az innováció az ember és az emberiség lételeme: alapvető kérdés ugyanis: változatlanul csinálni mindent, vagy változtatni, néha kicsit, néha nagyobbat. Történelmileg a döntést földrajzi tényezők illetve azok változásai befolyásolják: ahol változatosabbak a körülmények, több a megoldandó probléma, az általában inspirálja a változtatás igényét. Megfigyelhető, hogy például egy olyan földrajzi területen, ahol nagyobb a változatosság, időről-időre változások vannak éghajlatban, fizikai körülményekben (pl. egy kontinentális éghajlatú területen) az apróbb-nagyobb változtatások iránti "kényszer" , nyomás jobban adott, jobban inspirál újdonságok meghozatalára, mint egy stabilabb földrajzi körülmények között működő társadalomé. Az innovációs folyamat elemzése nem a nagy társadalmi folyamatokat, történelmi viszonyokat elemzi, értékeli, határozza meg az okokat és összefüggéseket, mi mozgatja valójában a történelmi folyamatokat, de jelentős adalékként szolgál azokhoz.

Az túlmutat ennek a cikknek a hatáskörén, hogy az innovációs folyamatot filozófiai mélységében mutassam be, azaz, hogy mennyire jellemzőek az olyan elsősorban a filozófia kérdésköréhez kapcsolódó elemek, mint a "mennyiség átcsap minőségbe" vagy evolució-revolució kérdésköre. Ezek a fogalom párok azonban esetenként igen jól tanulmányozhatók egy-egy konkrét eset kapcsán, például gondoljuk végig a kézi fegyverek történetét az elől töltős puskától a Colt és Winchester – féle újításokon át. Ezek a nevesített személyhez kötődő ugrások a fejlesztésekben egyúttal minőségi ugrásokat is jelentettek ezen árucikkek esetében. A minőségi ugrások pedig az adott termék felhasználási körét bővítették gyakran óriási mértékben. Bemutatható számos elem, amelyet ugrópontok ként vagy revolúciós pontokként azonosíthatók.

Az innovációk többféle természetűek, így műszaki-technikaiak, vagy szociális jellegűek, gazdasági vonatkozásúak vagy erősen az emberi tevékenységhez kötődőek. Meg kell jegyezni, hogy a szociális újításokat messze tágabban értelmezem, mint a szokásos vállalati, gazdaság -menedzselési megoldások.

Tényszerűen, ugyanakkor mindegyik alterületen vannak olyan újítások, innovációk, amelyek mérföldkövet jelentenek a nagy történelmi folyamatokban. Így a műszaki jellegű újítások közül a kerék "feltalálása", a nyomtatás vagy a gőzgép feltalálása, a gazdasági innovációk közül a pénz kamat, a tőzsde "feltalálása" , a vállalkozási formák kialakítása fordulópont a nagy történelmi folyamatokban.

A szociális szférában Jézus mellett a többi nagy világvallásban gondolkodók mindegyike nyomatékosítja a társadalmi szolidaritás eszméjét, amely persze aztán intézményesülnek valamilyen formában. Így Európában ilyen intézmények a tizenkettedik században pl. az un beguinage-ok, egyedül maradt nők biztonságát szolgáló intézmények, később az árvaházak intézményei, vagy a 19. század végétől a társadalombiztosítási rendszerek kialakítása mind óriási fordulat. Ilyen nagy fordulópontok kimutathatóak a művészetek, mint a legsajátosabb emberi tevékenység területén is.

Másik sajátossága az összefoglaló néven és széles körűen értelmezett innovációs folyamatoknak, hogy a fejlesztési ékek mögött esetenként piramis alakban szélesedő követő-fejlesztő réteg alakul ki, a fronton történő újítások mögött más, nem annyira élenjáró, követő réteg, illetve az alkalmazók több szintű rétege azonosítható. Az innováció "evolúciója" gyakran kisebb-nagyobb lépésekben mutatkozik meg, míg elérkezik egy új fázishoz. Az ötletet, újdonságot továbbfejlesztik, lépésről –lépésre, míg elérkezik egy újabb, nagy ugróponthoz.

A műszaki innovációknál elfogadott nézet, hogy vannak húzó ágazatok, így mindenekelőtt a hadiipart tekintették annak. Ezt a szerepet az 1960-as, 70-es évektől kezdve átvette az űrkutatás.

További vizsgálódási szempont az innováció terjedése a földrajzi területek között, települési hierarchia mentén vagy éppen a társadalmi rétegek között. Estenként jól kimutatható a terjedés sebessége, iránya, jellemzői. Természetesen megadhatók görbék, stb. Általánosságban van meredekebb görbe, különféle meredekséggel jellemezhető görbék, szabályosak és kevésbé szabályosak, hullámzóak továbbá kimúló görbék. Van olyan, hogy az adott valamikor újdonságnak tekintett termék elmúlik, kimúlik. ( A szabadalmi rendszerek ezt idősávokban megadva tudatosítják a szellemi tulajdonnal rendelkezőkben).

Vannak olyan újdonságok

  • ahol az országok közötti terjedés a meghatározó (pl. a munkajoghoz kapcsolódó újítások, pl. a szabadságolás kérdése, családtámogatási rendszerek újításai, vagy a műszakiak közül pl. az atomerőművek terjedése, stb.),
  • vannak olyanok, amelyek terjedésében a társadalmi csoportok közötti terjedés a jellemzőbb (pl. lakhatási körülmények eszköztára, szabadidős tevékenység, műszaki használati eszközök pl. (mosógép, hűtőgép terjedése)
  • vannak olyanok is, ahol a települési terjedés jellemző: nagyvárosokban gyorsan terjed, onnan gyorsabban-lassabban leszivárog a kisebb települések felé).

Tulajdonképpen a különböző görbék elemzése, összehasonlítása vezethet el működő modellek megalkotásához, amely egyúttal valamelyest megragadhatóvá teszi a változás irányait, néhány jellemvonását.

Éppen emiatt a képzőművészet és az innovációs folyamatok kapcsolatát azért lehet kiemelt figyelemmel követni, mivel a képzőművészet az egyik alapvető és jellegzetesen és kizárólagosan emberi tevékenység, amelynek viszont a "dokumentációja" jók követhető. A képzőművészeti alkotások alkotóit viszonylag korai időktől számon tartották, míg ez az igény, mint szellemi teljesítmény, amely egyúttal profitot is hoz a kitalálójának, a műszaki termékek esetében később intézményesült. Az 1641-es angol törvény tekinthető ebből a szempontból fontosnak. Előbb Angliában, majd a francia forradalom alatt és utána a többi európai országban is törvények és intézmények védik a szellemi tulajdont. Azaz a műszaki innovációk ilyen pontos nyomkövetése inkább csak a 19. század elejétől lehetséges, egészen a találmányi hivatalok hadrendbe állításáig. Magyarországon 1896-tól működik a Szabadalmi Hivatal.

Talán csak Gutenberg kivétel. A nyomtatás feltalálása az információ tárolás és továbbadás sarkalatos kérdésében hozott történelmi fordulatot. A nyomtató eszközök mellett persze festék és papír is kellett az üzemszerűen működő eljárás elindításához . Nem egyszerre és "fürdőkádból" kiugorva született ez az igen lényeges technikai megoldás. Ismeretes, hogy már a 11. században Kínában Pi Seng megalkotta az első lényegében működő eszköz modellt. A papír feltalálása Caj Lem (Kína) nevéhez fűződik. Lassan, lépésről-lépésre kerültek át Európába. Viszont Gutenberg nagy újítása továbbá az a nem csekély tény, hogy az Európában használatos írások lényegében mintegy 100 karakterével megoldható a sikeres üzemszerű működés, meghozta az áttörést az információ átadás, megőrzés feladatkörében. Ebben a formában Európában az első Biblia (megegyezés alapján 1452. Mainz) kinyomtatásától számítva, sorra vették át az egyes országok a találmányt, 5-20-25 éves időtartam alatt. (Magyarországon 1473-t tekintjük a nyomtatás megalapozásának).

A képzőművészet innovációs folyamatát mind az "ötlet" mind a "kivitelezés" illetve az azokban bekövetkező változások mentén azonban szinte már a kezdetektől jól nyomon lehet követni. Itt ötleten az ábrázolás módját, gondolati tartalmát értem, míg a kivitelezés a bekövetkezett technikai megoldások és módszereken keresztül (műszaki oldal) érdemes végig gondolni.

Különösen az első ezredforduló után, a viszonyok némely rendeződésével az új elgondolások, ötletek már nyomon követhetők, mindenekelőtt az európai kultúrában. Tudható, ki és hol ábrázolt újszerűen, vitt új ötletet a korábbi megoldásokhoz képest. Mindezt a képzőművészet története jól dokumentálja. Azt is, hogy miképpen befolyásolták a gondolati kivitelezést az új technikák (festékek, és egyéb megjelenítési eszközök, vásznak, vagy pl. éppen a papír elterjedése)

Az innovációs folyamatok elemzésének másik eleme az újdonságok terjedése. Elmondható, hogy a művészet "terjedését" erős követési szándék határozza meg . Az innovációk általában nagyobb régiók, országok között terjednek, de erős a szociális meghatározottság és a települési hierarchia mentén való terjedés is. Települések között is nagy a differencia a követés módjában és tempójában.

Az innováció terjedése a képzőművészetben ugyan a kevéssé tanulmányozott folyamatok közé tartozik, de inkább csak ilyen megfogalmazásban nem került terítékre, azaz, hogy milyen rétegek milyen módon és ütemben követik a képzőművészeti újdonságokat. Az 1500 - 1600-as években az országok között az újdonságok terjedésében legalább 8- 10-15 éves időtávval lehetett számolni, ez a terjedési sebesség az 1800-as évek végére már 3-5 évre rövidült. Ez vonatkozik az "ötlet" szintre és a technikai szintre is.

Meg kell jegyezni, hogy ez az időszak, amikor a képzőművészet "termelőerővé" vált, ugyanis a pontos, élethű ábrázolás meghonosodásával, elterjedésével, taníthatóságával és tanulhatóságával fontos eszközzé vált számos területen. Például a felfedező expedíciók fontos személyzete volt jó ábrázoló képességű személy elvitele (természetesen papír és jó ábrázoló eszközökkel együtt), akinek munkássága segítségével hazatérvén be tudták mutatni a felfedezéseket, új tájakat, embereket, új és régi flórát és faunát, sőt általában a meglévő környezetet, stb. Pl. A mindinkább tudományosodó kriminológia is hasznát vette a jó ábrázolásnak. A 18. században elválik egymástól a csak esztétikai jellegű ábrázolás és a kifejezetten műszaki, tudományos jellegű ábrázolás, műszaki, tervezési rajzok, térképrajzolás, stb.

Külön figyelmet érdemel a képzőművészet és a más, kívülről jövő újdonságok kölcsönhatása. Legjellemzőbb erre a fényképezés megjelenése és elterjedése. A fényképezés a jelen pillanat hű ábrázolásaként manifesztálódott. Ugyanakkor a fotográfia megjelenésekor és technikai fejlődésekor az ábrázolás, akár személyekről, portrékról, akár tájképekről legyen szó, már nagyfokú és magas művészi szinten állt, pontos, hű egyúttal igen dekoratív megoldások voltak széles körben elterjedve. Ezzel kellett a fotóművészetnek versenyezni, és az ott követett és elfogadott ábrázolási módokat átvenni. A fotográfia – ezen belül a személyekről, családi eseményekről (esküvői képek) a legszélesebb, legkevésbé tehetős rétegeknek is olyan megmutatkozási lehetőséget nyújtott, ami korábban csak a tehetős rétegek számára volt elérhető.

A fotográfia, mint képzőművészeti versenytárs és egyúttal szép lassan önálló művészeti ággá fejlődő tevékenység különösen napjainkban érdekes, amikor is egy új technikai kihívás jelent meg, a digitalizáció és a digitális művészet lehetősége.

A lakásul (is) szolgáló barlangok falára rajzolt ábráktól messzi az út és hosszú az idő a mai polgárok lakásáig. Ezek a képek amúgy egy 2-3 éves gyerek ábrázolási és befogadási képességét tükrözik. Mintegy 4000 évvel ezelőtt már világosan kettéváltak a közcélú építészeti objektumok , és a köz használatú terek, valamint a magánterek, magán célú építészet. Az ókorban már kialakult, hogy a nagy közösségi tereket (templomok, középületek, közterek) hogyan, milyen módon díszítik. Ezen belül az biztos, hogy a római (de inkább csak nem tudjuk, hogy az egyiptomi, stb.) polgár lakása, elsősorban persze a tehetősebbekké, képzőművészeti alkotásokkal volt ékesítve, ez hozzá tartozott a gazda státuszához, igénye volt rá sőt kivitelező is akadt. A kora középkorban a magán terek művészeti tárgyakkal való ellátása kissé háttérbe szorult, azonban a 1400-1500-as években már ismét fellendült és a köz megbízásokhoz hasonló nagyságrendet ért el a magánmegbízások elterjedése. A késő reneszánsz idején természetessé vált, hogy a polgárok – elsősorban a tehetősek - lakásának falán képek lógnak, kertjében talán egy-két szobor féle is akadt. A 17-18. században már kikristályosodott a tematika is, amely sokáig jellemző volt: szentképek, portrék, családi tematikájú képek és tájképek alkották főként, a 18. század vége felé pedig, ritkaság számban ugyan ehhez más tematikájú alkotások is hozzájárultak (pl. aktképek,). A kereslet bővülés megteremtette a szolgáltató szféra számára a bővülést: érdemes volt kitanulni festőnek, de akár amatőr módon is foglalkozni vele. A 19. század közepére a lakások képekkel való díszítése egyre általánosabbá válik, alacsonyabb presztizsű, kevésbé módos polgárok is kezdik képekkel díszíteni lakókörnyezetüket, kik a szalont, kik a tisztaszobát, elsősorban. Jellegzetes a szociális megoszlás, falusi, módos paraszti környezetben elsősorban a szentképek domináltak, míg a nagypolgáriasabb személyek szalonjait személyek, tájképek, mitológiai jelenetek színesítik .

A keresletre persze a kínálat reagált, nagyszámú alkotóművész jelenik meg, míg végül már a festészet tudománya háziasszonyok által is művelt tevékenységgé vált. A 20. század huszas-harmincas éveiben az amatőr művészek száma megsokszorozódott, nem ritka jelenséggé vált.

Vegyünk egy konkrét példát, amely a mai Magyarországon még tetten érhető és népszerű tematika: nevezetesen a nyitott szívű Jézus és Mária ábrázolások. Az ezt bemutató képzőművészeti alkotásoknak most úgy tűnik leszálló ágban vannak.

Nyilván orvosilag már ismert volt, hogy valóságosan is létezik ilyen rendellenesség, hogy a szív a bordákon kívül helyezkedik el (de nem a mellkason kívül!), amely néhány órás, legfeljebb néhány éves időtartamban megfigyelhető jelenség volt. Azonban a 17. században élt Alacoque Szent Margit látomásaihoz kapcsolódik és annak nyomán terjedt el Jézus szívének az a jól ismert ábrázolása: mellkason kívül, sőt ruhán kívül lángoló szív. A Paray-le-Monial kolostorában élő nővérnek három éven keresztül (1673-1675) voltak látomásai Jézus Szívével kapcsolatban. Az egyházi feletteseinek is elmondta látomásai lényegét, azonban tekintve, hogy ez sem a Bibliában nem volt megírva, sem az hétköznapi tapasztalatokkal nem volt összeegyeztethető, a nővért messzi hegyi kolostorba küldték jó levegőre. De a szellem kiszabadult a palackból, és az ötlet megindult világhódító útjára. Első művészi ábrázolása P. Battoni, (1760) nevéhez fűződik, az ő megjelenítésében Jézus kezében tartja a belső szervet, a néző felé nyújtva. Majd az ötlet továbbfejlesztésre került és szelídebben, a nagyközönség számára is elfogadhatóbban, már a ruhán keresztül átlátszó szívére mutat Jézus. Egy másik népszerű ábrázolás pedig Szent Fausztina nővér látomásaiból született: az Irgalmas Jézus képén fénysugarakként árad az irgalmasság és a szeretet Jézus szívéből. A téma másik továbbgondolása volt, hogy Mária is ilyen ruhán kívüli szívvel került bemutatásra. Ezekből a típusokból a világ minden táján számtalan (és hát jobbnál-jobb) alkotás született, a szakrális helyek mellett a lakásokban is kedvelt képtípussá vált.

Amúgy a modell még legalább egyszer működött. (Lourdesi-i látomások).

Amúgy, inkább csak tapasztalati tényen alapulva mondható, hogy a lakások 80%-ban a szakrális tárgyú képek 45-50%-a Mária ábrázolás, gyermekkel vagy a nélkül, menybe menetel közben, vagy csak magában, nyitott szívvel vagy liliommal. Jézus ábrázolása is elsősorban a fenti módon történik. A vallási tárgyú ábrázolások fennmaradó részét esetleg valamely a családhoz köthető védőszent féle tette ki, ritkábban egyéb tárgyú ábrázolás. Egyébként valóságosan és utólag nehéz magyarázatot találni a Jézus és Mária nyitott szívű ábrázolásának ilyen mértékű sikeréhez. Ha a lakókörnyezetből ki is kopnak, a szakrális helyeken még sokáig fennmaradnak ezek a képek.

A képzőművészetben nem ez az egyetlen ötlet, amelyet többször feldolgoztak, variációkat alakítottak ki belőlük. Ez a műszaki területen is létezik, de például az irodalomban is vannak ilyen "remake" –re, újragondolásra alkalmas ötletek, ilyen például a partra vetett remete túlélése, amely többször több formában feldolgozásra került, a börtönből való kiszökés ötlete, stb. A képzőművészetnek is vannak meg-megújuló, többszöri feldolgozást nyert ötletei.

Napjainkban több kihívással is szembe kell néznie a képzőművészetnek is. Le kell szögezni mindjárt az elején, hogy ezt a tevékenységet nem fenyegeti a robotizáció. Amivel szembe kell nézni viszont a digitalizáció, ami több formában is érinti ezt az emberi tevékenységet.

Tovább lépési lehetőségek a képzőművészetben:

  • új megjelenítési módozatok, technikai eszközök. Ezen belül új eszközök, mint festékek, (pl. a legújabb festék szenzáció a z un. YInMn kék sikere (vö. Magyar Hang 2021.Iv. évfolyam 5. sz.). Apróság, de a hagyományos kínai írásmódból adódóan a gyermekek számára ajánlott iskolai festékek is jobbak, mint az európai gyártásúaké. Tehát még a technikai megújulás területén is nagyon nagy lehetőségek vannak.
  • a festészet a fény művészete, amely fény kezdetben elsősorban a napfényt jelentette. Ezen kívül azonban, ahogy már mindenek előtt Rembrandt bemutatta, a fénynek sokfajta megjelenési formája van: holdfény, fáklya fény, gyertyafény, lámpa fény, LED fény, ahogy ezek a fények belehasítanak a sötétbe, stb. Még vannak lehetőségek magának a fénynek és környezetének együttműködésében is.

Egészében véve azonban ezek a kihívások és lehetőségek elmaradnak a korunk legnagyobb kihívásától: a digitális világtól.

  • A digitalizáció megjelenik új technikai elemként és lehetőségként, amelynek még valódi művészetté nemesítése még előttünk áll: digitális formák, a számítógépes megjelenítésből adódó lehetőségek még valójában kísérleti stádiumban vannak, de belátható idő belül ez megváltozik.
  • Másik óriási lehetőség az ismeretterjesztésben jelentkezik. Senki sem látogathatja meg a világ összes múzeumát. A digitális megjelenítési forma viszont – összehasonlítva a nyomdai reprodukciókkal – számos előnnyel jár. Egyáltalán bemutatásra kerülnek az alkotások, megismerhetővé válnak legalább egyszerű képernyő szinten. Életművek is bemutatásra kerülhetnek. Nyilvánvaló, nem adja vissza csak részlegesen az eredeti művet, de legalább valamelyes tájékoztatást ad, valamilyen szinten megismerhetők az alkotások. Nem túlzás azt állítani, hogy még jobban elemezhetően, részleteiben jobban megismerhetően adja vissza a műveket, mint egy-egy nyomdai úton előállított reprodukció.
  • Az un 3D-s nyomtatás lehetővé teszi másolatok készítését, ami számos új lehetőséget felvethet, habár nem mindig csak pozitív értelemben.

A nagy országok nagy múzeumai erőteljes digitalizációba kezdtek a műalkotások egyszerű megismertetése érdekében.

Kérdés: 20 vagy 25 év múlva ér el ez a tendencia hozzánk?

További megjegyzések:

A technikai- műszaki újítások jelentős és egyre meghatározóbb része már nem Európából kerül ki. A művészeti innovációkban például Latin Amerika már évtizedek óta versenyképes. A szociális-társadalmi jellegű innovációk esetében viszont Európa tartja vezető helyét és ez még sokáig így is lesz.

Azért nem haszontalan az innovációs fogalom kiszélesítése és szélesebb alapokon való áttekintése, mert így az un. régebben emberi tényezőnek nevezett fogalom is megragadható. Tulajdonképpen a különböző típúsú görbék elemzése, összehasonlítása vezethet el működő modellek megalkotásához, amely egyúttal valamelyest megragadhatóvá teszi a változás irányait, néhány jellemvonását.

A digitalizáció ugyanis egyelőre – agykutatás ide vagy oda – sok mindent még nem tud megragadni. A digitalizáció és az azon alapuló technikák bináris kódokat használnak, igen-nem. Ezzel is sok minden megragadható, de az emberi gondolkodás ennél valóságosan sokrétűbb, sokszínűbb.

Jogi területről példát hozva: a jogi elvek, törvények matematikailag is megközelítő logika mentén alakulnak ki: definíció, állítás, bizonyítás, a bizonyítás eszközei, módszerei, stb. Ugyanakkor a jogi területen van egy fogalom, amely nem közelíthető meg a formális logika oldaláról: például amikor a bírónak el kell döntenie, hogy valami "életszerű vagy nem életszerű". Ezt még nem tudják a mai digitális alkalmazások jól megközelíteni, hiszen ennek a fogalomnak vannak térbeli és időbeli meghatározottságai, de egyéni jellemzői is.

Ezért hoztam fel ezt a képzőművészeti példát, hogy mitől lesz valami népszerű és hihető, az még további elmélkedések terepe kell legyen.

(In memoriam: ősök emlékére, egyik festőművész volt, képei a Nemzeti Galériában vannak, másik feltaláló, a Szabadalmi Hivatal nyilvántartásai alapján)

Innovation and mathematics,

or a long way to Kant and beyond

or the self-development of science and its function as an auxiliary science

There is a very rich repository of books presenting the historical process of the fine arts. The number of works dealing with the history of mathematics may in fact be a smaller number than in the history of art, but it is usually extremely thorough and voluminous. What is common to both areas, however, is that each is based on exclusive human activity.

The development of mathematics as such can also be incorporated into a general system, a typifiable developmental trajectory.

Representation is historically much older, typical of the early stages of human coexistence, while mathematics can already be identified in a much more complex, hierarchical period of the organization of human society. Today, mathematics in the ordinary sense is made up of two basic branches: geometry based on visual basis and algebra based on counting. It is no coincidence that the "scientificization" of mathematics lies in the case of visual-based geometry: namely, the axiom, definition, statement, proof, principles and methods of proof are fixed in antiquity (here one should think above all of his basic work Euclid Elements). . The further development of counting (e.g., the Romans and their numbers used to this day are only for counting) occurs later, already through the demand of the Middle Ages and partly through the self-development of science (algebra).

In addition to the exclusivity associated with human activity, it is also characteristic that mathematics is rooted in reality, even if we think of developments in the late 19th and early 20th centuries in particular, in some areas this rooting seems very distant and highly rethinking. On the other hand, rethinking the history of mathematics is useful because it is increasingly linked to name, place, and time because of its self-development, its connection to other sciences, and its impact on other sciences, making it important and possible to integrate and analyze is.

So I described it with that, yes

• self-development as one's own activities expand,

• develops through its connection to other sciences (mainly technical sciences, physics) and by solving problems arising from the connection, new impulses generate new ideas

• its impact and repercussions in response to and influencing the development, innovation activities of other sciences

A feature of self-development is that it widens the circle of thought, e.g. the appearance of natural numbers, the appearance of fractions due to more complex tasks, negative numbers, decimal fractions, multi-dimensional "numbers" beyond the scalar, etc.

The formation of one's own scope and self-development - even the foundations laid in antiquity (principles, definition, statement, proof, rules of proof, etc.) expand, their thought content is also transformed, but it retains its original core, the root.

Solving the various problems that arise in practice generally gives a strong impetus to the development of mathematics: in the 18th and 19th centuries, mainly the technical sciences were an inspiring factor, but social and economic problems broadened e.g. strong development of statistics.

By the end of the 18th century (with name, place, address), the development of mathematics had reached a level that aroused the interest of philosophers. Thus, Kant is credited with the finding that there is as much absolute certainty in every science as there is in mathematics, or in other words, he made the statement to Antoine Lavoasier that every science is worth as much as there is mathematics in it. (although many large fields of mathematics, such as probability, etc., were still under development). Both man and human aspirations could increasingly be characterized by mathematics, e.g. on a statistical basis.

A special feature of the self-development of mathematics is the leap forward, when a seemingly ideological theoretical problem still seems to be self-serving (see the beginning of graph theory). (the same in painting, when one begins to apply new tools or a new approach to representation that one or two years later takes over). In other words, the practical utilization of the results of self-development, their transposition into the practical, is not always immediate, but once a time comes when it turns out that this is exactly the theoretical tool that is needed to solve a practical problem. A medieval problem of how many numbers there are, including how many special character numbers, regular numbers, and random numbers that can be produced, these questions are part of our daily practice today.

In the development of a discipline, sometimes in solving a technical problem, it may arise whether there is a mathematical toolkit for the solution that is at least partially or even more fully developed somewhere already in advance or in a less obvious way.

And it is also one of the cornerstones of the development of innovation. How to assess the development of an innovation area, to characterize it, or to guess its future development, to have a mathematical tool system with which to make it scientifically sound - or at least to make it visible.

In the case of a science called mathematics, which is in fact already very wide-ranging, digitization has brought an extraordinary turning point. In reality, however, digitization was essentially the end of the 19th-20th century. able to use the basics of the early twentieth century, the advent of the computer was primarily a quantitative and somewhat qualitative turnaround in solving classical computational problems. The possibility and need to treat classical theoretically solved or only assumed principles with a computer solution has emerged, but this is still in its infancy (eg the production of the largest primes, proofs), but in reality these are only experiments in the theoretical essence of mathematics. to approximate

In addition to its own development, innovation (of any kind, ie of a technical, social or other nature) raises another specific question: how much is in development and the factors that affect it and how much, as the human factor is used to say. The development generated by society is even harder to grasp, as society is not simply a mechanical aggregation of individual people, it also means a different level, a different level at the family level, small community almost, settlement, country or country-community level and back world as a whole.

At the individual human level, the "human factor" as such consists of a complex interplay of a minimum of three basic things.

Take, for example:

A person who is at a high level, takes his profession seriously and is committed will suddenly be shot on the open street.

• Due to his profession, it is a natural expectation from him, and even from within, that he thinks he will forgive the perpetrator. (Thought process)

• This does not mean that if you hear a bigger bang or see a bigger flash, it will not vibrate, even if you are on counter therapy for years. (emotional reaction type 1)

• And then we didn't talk about waking up in your dreams, which is the least influential level. Plus the elements and needs of society outlined above. (emotional reaction type 2)

• Physical problems and their expansion are not negligible factors either. Chinese health philosophy attaches great importance to this, not to mention that the Romans already knew that a healthy body is a healthy soul. (reactions type 3)

This is the individual level, to which is added a wider circle:

• the social environment of the period, including expectations, as well as the narrower and wider geographical environment

• There are unseen, possibly inherited urges, qualities that are realized (or not) in the given environment

Thus, even named in this way, these are four well-distinguishable levels, which, however, are closely related and in a complex system of relationships. Statistical characteristics can be used to outline the characteristics of each array, and even to model the relationship between them. In fact, the types of functioning of individual people are also approachable, and what is difficult to approach at the moment is the creativity of individual reasoning.

It is clear that the number 1 thinking reaction is primary and decisive in the innovation process. It is difficult to imagine that e.g. for someone, the motivation to "only invent something" leads to results.

Human thinking has relatively easy-to-grasp elements and typifiable features. The oldest such form of typification is the science of logic itself, which has developed since ancient times. But with the development of the commonly commonplace human cognition, human knowledge, and psychology as well as psychiatry, the mapping of types of thinking is advancing.

A simple but probably surprising example. Agatha Christie culminates in her books the observation that unusual, unexpected, or there and then surprising sentences are the cornerstone of crime solutions: "Why did she say this," "Strange that she said this," and similar remarks corner the head of the detective. Such "experiences" also exist in the life of an ordinary person, preserving for decades why he said this, how he said it, said it, and so on. (I could list these myself).

But in addition, other typical thought patterns can be presented that can be used in some way.

It may be strange, but this scheme of Agatha Christie is already known to a small extent by the Google search and storage system, for example. Many, many years ago, for example, someone searches for something that can be targeted by ads, even after a break of many years, it brings up - obviously for lack of - that search, even though it may not have been relevant for a long time, but maybe.

There are already mathematical structures capable of analyzing complex systems, but due to the problems I have just indicated, a kind of extension is needed in order to examine the merits.

Creativity and innovation

What is still difficult to grasp with our tools today is the individual innovation skill, individual creativity. Although we look at different areas of innovation (be it fine art, a little technical novelty, or a bigger turnaround), individual creativity is hard to predict. There are historically and geographically favorable, conducive conditions that help unfold, but forecasting is not easy. Why?

The innovation capacity of societies, including countries and parts of countries, can be better defined and grasped, and shifts between large regions of the world can also be registered.

It is precisely this factor that makes the description of the innovation processes, and even their prediction, and the selection along the main directions uncertain. In our time, the so-called. scientific research often involves a predictable stage of development, the large number of people working on the problem, the time and costs involved, as well as standardization and the mass scale of the problems to be solved.

• external needs, problems to be solved - can be quantified and modeled

• self-development - can be quantified and modeled to a small extent

• historically favorable period - can be quantified to a small extent along historical trajectories and economic cycles

• geographical factor - broadly predictable, both temporal and spatial propagation

• individual intuition, kerativity - the least


Innováció és matematika,

avagy hosszú az út Kantig és attól tovább

avagy a tudomány önfejlődése és segédtudományként való működése

A képzőművészet történeti folyamatát bemutató könyveknek igen gazdag a tárháza. A matematika történetét feldolgozó művek száma talán tényszerűen a művészettörténethez viszonyítva kisebb számú, azonban általában rendkívül alapos és terjedelmes. Közös mind a két területben viszont, hogy mindegyik kizárólagos emberi tevékenységen alapul.

A matematika , mint olyan fejlődése is beilleszthető egy általános rendszerbe, egy tipizálható fejlődési pályára.

Az ábrázolás történetileg sokkal régebbi, az emberi együttélés korai szakaszára jellemzően alakul ki, míg a matematika már az emberi társadalom szervezettségének jóval összetettebb, hierarchizáltabb időszakában azonosítható. Manapság a köznapi értelemben vett matematika két alapágból tevődik össze: a vizuális alapokon nyugvó geometria és a számláláson alapuló algebra. Nem biztos, hogy véletlen, hogy a matematika "tudományosodása" a vizuális alapokon nyugvó geometria esetében fektetődik le: nevezetesen az axióma, definíció, állítás, bizonyítás, a bizonyítás elvei és módszerei az ókorban rögzülnek (itt mindenekelőtt Euklidesz Elemek című alapvető munkájára kell gondolni). A számlálás (pl. a rómaiak és a mai napig használatos számaik csak számlálásra valók) továbbfejlődése később következik be, már a középkor részben igénye, részben a tudomány önfejlődése révén (algebra).

Az emberi tevékenységhez köthető kizárólagosságon túl az is jellemző, hogy a matematika a valóságban gyökerezik, akkor is, ha különösen a 19. század végi, 20. század eleji fejlődésre gondolunk, bizonyos területeinél ez a gyökerezés igen távolinak és erősen utánagondolást igénylőnek tűnik. Másrészről a matematika történetének végiggondolása azért célszerű, mert mind jobban névhez, helyhez és időhöz köthető az önfejlődése, más tudományokhoz való kapcsolódása és más tudományokra való hatása miatt, ami miatt fontos és lehetséges az innovációs folyamatokba való illesztése és elemzése, valamint az innovációs folyamatokra való hatása is.

Ezzel le is írtam tehát, van

  • önfejlődés, amikor a saját tevékenysége bővül,
  • a más tudományokhoz (elsősorban műszaki tudományok, fizika,) való kapcsolódása révén és a kapcsolatból adódó problémák megoldása révén fejlődik, új impulzusok új meggondolásokat generálnak
  • hatása és visszahatása a más tudományok fejlődésére, innovációs tevékenységére reagálva és kihatva

Az önfejlődés jellemzője, hogy tágítja a gondolati kört, pl. természetes számok megjelenése, bonyolultabb feladatokból adódóan a törtszámok megjelenése, negatív számok, tizedes törtek, skaláron túl több dimenziós "számok", stb.

A saját hatókör kialakítása és önfejlődés – még az ókorban lefektetett alapok (alapelvek, definíció, állítás, bizonyítás, bizonyítás szabályai, stb.) is bővülnek, gondolati tartalmuk is átalakul, de mindvégig megőrzi az eredeti magvát, az ősgyökeret.

A gyakorlatban felmerülő különféle problémák megoldása általában erős lendületet ad a matematika fejlődésének: a 18. 19. században főképp a műszaki tudományok jelentettek inspiráló tényezőt, de a társadalmi és gazdasági problémák kiszélesítették pl. a statisztika erőteljes fejlődését.

A matematika fejlődése a 18. század végére (névvel, hellyel, lakcímmel ) már olyan szintre ért, hogy a filozófusok érdeklődését is felkelti. Így Kantnak tulajdonítják azt a megállapítást, hogy minden tudományban annyi az abszolút bizonyosság, amennyi benne matematika, vagy más szavakkal Antoine Lavoasier-nek tette azt az állítást, hogy minden tudomány annyit ér, amennyi matematika van benne. (pedig még a matematika számos nagy területe, így pl. a valószínűségszámítás, stb. még fejlődés előtt állt). Az embert és az emberi törekvéseket is egyre inkább lehetett matematikával jellemezni, pl. statisztikai alapon.

A matematika önfejlődésének sajátos vonása az előreugrás, előreszaladás, amikor is egy látszólag ötletszerűen felmerült elméleti probléma még öncélúnak tűnik (ld. gráfelmélet indulása). (ugyanez a festészetben, mikor valaki elkezd új eszközöket alkalmazni vagy új ábrázolási megközelítést, amit egy két vagy sok év múlva más is átvesz). Azaz az önfejlődésből adódó eredmények gyakorlati hasznosulása , a praktikumba való átültetődése nem mindig azonnali, viszont egyszer csak elérkezik egy időpont, mikor kitűnik, hogy éppen ez az elméleti eszköz, amire szükség van egy praktikus probléma megoldásához. Középkori probléma, hogy hány szám van, ezen belül hány sajátos karakterű szám, szabályos számok és véletlen számok, hogy lehet őket előállítani, ezek a kérdések ma a napi praxisunk részei.

Egy-egy tudományág fejlődésében, esetenként műszaki probléma megoldásában felmerülhet, hogy van-e valahol már előreszaladott vagy kevésbé nyilvánvaló módon megfelelő legalább részben vagy még teljesebben kibontott matematikai eszköztár a megoldáshoz.

És ez az innováció fejlődésének egyik sarkköve is. Hogyan lehet egy-egy innovációs terület fejlődését felmérni, jellemezni esetleg a jövőbeli alakulását megtippelni, meg van-e az a matematikai eszközrendszer, amivel tudományosan megalapozottá - vagy legalábbis annak látszóvá-tehető.

A matematikának nevezett, valójában már igen tág kört jelentő tudomány esetében a rendkívüli fordulópontot a digitalizáció hozta el. Ténylegesen azonban a digitalizáció lényegében a 19. század végi-20. század eleji alapokat tudja használni, a számítógép megjelenése elsősorban a klasszikus számítási feladatok megoldása tekintetében jelentett mennyiségi és némileg minőségi fordulatot. Megjelent annak a lehetősége és igénye, hogy klasszikus elméleti megoldott vagy csak feltételezett elveket is kezeljenek számítógépes megoldással, azonban ezt még csak a kezdetén jár (pl . a legnagyobb prímszámok előállítása, felvetések bizonyítása), de valóságosan ezek még csak kísérletek a matematika elméleti lényegének a közelítéséhez

Az innováció (bármely, azaz a műszaki, szociális vagy egyéb természetű) az önfejlődésén kívül még egy sajátos kérdést vet fel: mennyi a fejlődésben és az arra ható tényezőkben a és mennyi, ahogy szokták mondani az emberi tényező. A társadalom által generált fejlődést még nehezebb megfogni, hiszen a társadalom nem egyszerűen mechanikus összesítése az egyes embereknek, más szintet is jelent, más szintet jelent már család szinten, kis közösségi szinte, település, ország vagy ország-közösség szinten és hát világ összesenben.

Az egyes ember szintjén az "emberi tényező", mint olyan több rétegű, minimum három alapdolog bonyolult kölcsönhatásából áll.

Példaként vegyük:

Magas szinten tevékenykedő, hivatását komolyan vevő és elkötelezett embert egyszer csak a nyílt utcán lelőnek.

  • Hivatásából adódóan természetes elvárás tőle, sőt maga is belülről így gondolja, hogy megbocsát az elkövetőnek. (Gondolkodási folyamat)
  • Ez nem azt jelenti, hogy ha egy nagyobb durranást hall vagy egy nagyobb villanást lát, akkor nem rezzen össze, még ha évekig jár ellenterápiára is. (érzelmi reakció 1. típus)
  • És akkor nem beszéltünk arról, hogy álmában is felriad, ami a legkevésbé befolyásolható szint. Plusz a társadalom fent tagolt elemei, igényei. (érzelmi reakci ó 2. típus)
  • Nem elhanyagolható tényező a testi problémák és azok bővülése sem. A kínai egészség filozófia ennek kiemelt jelentőséget tulajdonít, nem beszélve arról, hogy azt már a rómaiak is tudták, hogy ép testben ép lélek. (reakciók 3. típus)

Ez az egyéni szint, ehhez járul még egy tágabb kör:

  • az adott időszak társadalmi környezete, beleértve az elvárásokat, továbbá a szűkebb-tágabb földrajzi környezetet is
  • Vannak nem jól látható, esetleg öröklött késztetések, tulajdonságok, amik realizálódnak (vagy nem) az adott környezetben

Ez tehát ílyen módon nevesítve is négy jól elhatárolható szint, amelyek azonban szoros összefüggésben és bonyolult kapcsolatrendszerben vannak. Statisztikai jellemzőkkel megadhatók nagy vonalakban az egyes tömbök jellemzői, sőt modellezhetők a közöttük levő kapcsolatrendszer is. Tulajdonképpen az egyes emberek működési típusai is megközelíthetőek, ami pillanatnyilag nehezen közelíthető meg, az az egyéni észjárás kreativitása.

Az egyértelmű, hogy az innovációs folyamatban az 1 számú gondolkodási reakció az elsődleges és meghatározó. Nehéz elképzelni, hogy pl. valakinél a "csak azért is feltalálok valamit" motiváció vezessen eredményre.

Az emberi gondolkodásnak vannak viszonylag könnyen megragadható elemei, tipizálható vonásai. A legrégebbi ilyen tipizálási forma maga a logika tudomány, amely már az ókorban kialakult. De a közönségesen hátköznapiasan emberi megismerés, emberismeret és a pszichológia valamint a pszichiátria fejlődésével a gondolkodás típusoknak a feltérképezése előre lépdel.

Egy egyszerű, de valószínűleg meglepő példa. Agatha Christie csúcsra járatja könyveiben azt az észrevételét, hogy a szokatlan, váratlan vagy ott és akkor meglepő mondatok krimik megoldásainak a talpkövét jelentik: "Miért mondta ezt", "Furcsa, hogy ezt mondta" és hasonló megjegyzések szöget ütnek a nyomozó6asszoyn fejében. Ilyen "élmények" a hétköznapi ember életében is vannak, évtizedekig megőrizve, hogy ezt vajon miért mondta, hogy mondta, ezt mondta, stb. (saját magam is sorolhatnék ilyeneket).

De ezen kívül más tipikus gondolkodási sémák is felmutathatók, amelyeket fel lehet használni valamilyen módon.

Lehet, hogy furcsa, de ezt az Agatha Christie-féle sémát kis mértékben már a Google kereső és tároló rendszer is tudja például. Sok-sok évvel ezelőtt például rákeres valaki egy hirdetések által is megcélozható dologra, hosszú évek szünete után is előhozza – nyilván jobb híján – azt a keresést, annak ellenére, hogy valószínűleg már régen nem aktuális, de hátha mégis.

Vannak már komplex rendszereket elemezni képes matematikai struktúrák, azonban az általam imént jelzett problémák miatt ezeknek egyfajta kiterjesztése szükséges ahhoz, hogy érdemben vizsgálódni lehessen a fenti témakörben. Minél összetettebb ugyanis egy rendszer, annál nagyobb benne a véletlenszerű rendezetlenség, így annál nehezebb előre jelezni a viselkedést.

Kreativtitás és innováció

Ami mai eszközeinkkel még nehezen ragadható meg az az egyéni innováció készség, egyéni kreativitás. Tekintsük át bár az innováció különböző területeit (legyen az képzőművészet, kis műszaki újdonság vagy nagyobb fordulat), az egyéni kreativitást nehéz előre jósolni. Vannak történelmileg és vannak földrajzilag is kedvező, elősegítő körülmények, amelyek segítik a kibontakozást, azonban az előrejelzés nem egyszerű. Miért ő?

A társadalmak, ezen belül országok, országrészek innovációs készsége már jobban körülírható, megragadható, a világ nagy térségei közötti elmozdulás is regisztrálható.

Az innovációs folyamatok leírása, sőt ezentúl az előrejelzésük, a fő irányok menti kijelölést is éppen ez a tényező bizonytalanítja el. Korunkban az un. tudományos kutatás sokszor kiszámítható fejlődési lépcsőt jár be, a problémán dolgozók nagy száma, a ráfordítható idő és költségek, továbbá a szabványosítás, a megoldandó problémák tömegszerűség is mind

  • külső igények, megoldandó problémák – számszerűsíthetők, modellezhetők
  • önfejlődés – kis mértékben számszerűsíthető, modellezhető
  • történelmileg kedvező időszak – történelmi pályák, gazdasági ciklusok mentén kis mértékben számszerűsíthető
  • földrajzi faktor – nagy vonalakban előrejelezhető, mind időben, mind a térben való terjedés
  • egyéni intuíció, keratívitás – a legkevésbé

Magyarország műszaki innovációja

Készítsd el weboldaladat ingyen!